A jég hátán is lehet…

Az idén százéves Magyar Asztalitenisz Szövetség szlogenje, miszerint pingpongozni mindenki szeret, mert pingpongozni mindenhol lehet, újabb bizonyságot kapott. A Magyarország–Kanada barátságos jégkorongmérkőzés második szünetében az asztalitenisz került középpontba az MVM Dome jegén.

„Tíz hónappal ezelőtt azt mondtuk, hogy újra népszerűek leszünk ebben a sportágban Magyarországon és a világon, és ehhez különböző attrakciók szükségesek. Természetesen kell majd a jó játék is, hogy újra világbajnokokat és végre olimpiai bajnokokat adhassunk a magyar nemzetnek” – nyilatkozta Kovacsics Imre, a MOATSZ elnöke, aki gratulált a magyar jégkorong-válogatottnak az elitbe történő feljutáshoz.

Az elnök urat büszkeséggel töltötte el, hogy egy ilyen mérkőzés szünetében is meg tudták mutatni, hogy pingpongozni tényleg mindenhol lehet, ráadásul mindez korábbi nagyjaink és remélhetőleg egy leendő nagy bajnokunk főszereplésével történt meg.

A 14 756 néző előtt lejátszott magyar–kanadai hokimeccs második harmada után ugyanis a magyar asztalitenisz nagykövetei, az 1979-es világbajnok csapatunk tagjai léptek jégre a 11 éves Fazekas Lizett társaságában. Két sokszoros válogatott jégkorongozóval, Nagy Gergővel és Kóger Dániellel ütögettek kicsit.

„Szeretek játszani, habár nem tudok. A kisfiammal szoktunk is ütögetni, főleg nyáron, úgyhogy nagyon jó élmény volt ez. Örülök, hogy részesei lehettünk egy ilyen szuper dolognak” – mondta az öltönyben pingpongütőt ragadó Nagy Gergő.

A 134-szeres válogatott kiválóság korábbi csapattársát, Kóger Dánielt valamivel szorosabb kötelék fűzi az asztaliteniszhez: „Szerintem egy éve nem játszottam, de korábban Fehérváron volt az öltözőben egy pingpongasztal, amin Hári Janikával rendszeresen gyakoroltunk. Lehet, hogy picit fel kellett volna most eleveníteni az emlékeket, de rendesek voltak a játszótársaink, így vissza tudtuk adni a labdákat.”

Kreisz Tibor nemrég még a Balaton közepén ütögetett, most pedig újabb nem mindennapi show részese lehetett:

„Óriási élmény volt számomra, hogy ennyi ember, ilyen fanatikus nézők előtt játszhattunk, akik még egy barátságos meccsen is így drukkolnak. Jégpályán még sosem pingpongoztam. Lehet, hogy ezek után még repülőn is játszunk?”

Egy másik világbajnokunk még vadabb ötletekkel állt elő.

„Várom a következő kihívást. Szerintem fel kellene menni a Kékes-tetőre, vagy a Rákóczi út és a körút sarkán le kellene zárni a forgalmat két-három percre, és ott, az autósok között pingpongoznánk egy jót – javasolta viccesen Gergely Gábor, akinek családi kötődése van a jégkoronghoz. – Az egyik kedvenc sportágam. Volt egy bátyám, Isten nyugosztalja, ő csodálatosan jégkorongozott, a BVSC-ben játszott. Éjszakánként kijártam a Kisstadionba nézni az edzéseiket.”

Az ifjúságot Fazekas Lizett képviselte, aki tényleg rendes volt, nem akarta megviccelni jégkorongos „ellenfeleiket”.

„Nyilván figyeltem erre, talán egyszer hoztam őket nehezebb helyzetbe. Nagyon jól éreztem magam. Az elején kicsit izgultam, de ez csak addig tartott, amíg felmentem a jégre” – nyilatkozta Lizett.

A mutatvány megkönnyítése és biztonságossá tétele érdekében a jégre szőnyegeket terítettek le, azon álltak a pingpongosok.

„Így el lehet játszani, de ha közvetlenül a jégen álltunk volna, összetörtük volna magunkat – jelezte Klampár Tibor, hogy nem ártott az óvatosság a rendezők részéről. – Örülök neki, hogy így is népszerűsíteni tudjuk a sportágunkat. Remélhetőleg többen elkezdenek majd játszani, mert régen ötször-hatszor ennyien asztaliteniszeztek.”

Mit tehetnénk hozzá? Mi is ebben bízunk, és zárásként Kovacsics Imrét idézzük: hajrá, magyar jégkorong, hajrá, magyar asztalitenisz, hajrá, magyar sport!