Távlati célok a szemük előtt
Háromnapos összetartásra Győrbe utazott a magyar paraasztalitenisz-válogatott. Hogy mi a felkészülés konkrét célja, azt ezúttal nehezebb meghatározni.
„Ebben az edzőtáborban nem egy versenyen van a hangsúly, hiszen az összeset törölték – magyarázta a korántsem szokványos helyzetet Szvitacs Alexa. – Nem tudjuk még, hogy mikor lesz az első torna, de addig is edzünk, készülünk. A legfőbb cél előttünk a 2021-es tokiói paralimpia, és reméljük, hogy addig minél több versenyt pótolnak, illetve megtartanak.”
A paraválogatott A-keretét Győrben a kerekesszékesek távollétében három tokiói kvótás játékos (Szvitacs Alexa, Csonka András, Pálos Péter), valamint a kvótáért még küzdők (Arlóy Zsófia, Bicsák Bettina, Zborai Gyula) képviselik.
„Most annak örülünk leginkább, hogy a home office üzemmód után végre teremben vagyunk – kezdte a legnagyobb pozitívummal Vígh Zsolt szövetségi kapitány. – Ebben a három napban nem az a cél, hogy megváltsuk a világot, hanem az, hogy a nehezebb időszak után egy kis csapatépítéssel újra visszaálljon az a rend, amelyben újra el kell kezdenünk azt a periódust, amelynek a végén bizonyítanunk kell majd az asztalnál.”
A kijárási korlátozás alatt mindenki próbálta szinten tartani magát. A vidékieknek ez nehezebben ment, mivel ők többnyire iskolákban edzenek, amelyekbe ebben az időszakban nem engedték be őket. A leállás alatt a szakmai stáb nagy hangsúlyt fektetett a mentális felkészítésre. Ebben igénybe vették Lénárt Ágota sportpszichológus segítségét is, akivel nagyon jó kapcsolatot alakítottak ki a játékosok.
Pálos Péter szerint előnye is van a tokiói játékok elhalasztásának.
„Így kicsit jobban ráérünk végiggondolni, hogy mire fektetjük a hangsúlyt a játékstílust illetően. A fonákomat például javítani szeretném, de semmiképp sem a tenyeres rovására, és most kicsit több időm lesz ezen a harmónián, az összhangon dolgozni” – mondta London paralimpiai bajnoka.
A kvalifikációs tornákat nem pótolják a hátralévő egy évben, akik még nem szereztek kvótát Tokióra, már csak egy szlovéniai selejtezőn tehetik ezt meg. Közéjük tartozik Arlóy Zsófia is.
„Leraktunk egy komplett rendszert azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehetne ezt korrektül megoldani, nagyon sajnálom, hogy ebből a nemzetközi szövetség semmit sem vett át – jelezte Arlóy Zsófia, hogy az ITTF illetékesei nem lopták be magukat a szívébe. – Az olimpia elhalasztásával egyetértek, de szerintem a kvalifikációs rendszert is lehetett volna ehhez igazítani, és nem úgy csinálni, mintha nem lett volna vírus. Mivel Lasko maradt az egyetlen esélyem, nyilván az lebeg a szemem előtt, hogy ott oda tudjak tenni mindent, és én legyek az az egy játékos, aki a kategóriámból kijut a paralimpiára.”
Csonka András kellemesebb helyzetben van, ő már csak a kvótája hivatalos megerősítésére vár.
„Örülök, hogy végre összejött a csapat, mert a BVSC-ben csak Pálos Péterrel találkozom, meg néha Bettivel, nagyon jó újra látni a többieket is – mondta a riói paralimpia ezüstérmese, aki próbálta kihozni a maximumot a karanténhelyzeből. – Végig kondiztam, mentáltréningeztem, fejben meccseket játszottam, és több ellenfelemet kielemeztem. Az újrakezdést követően a labdaérzékelésnek kellett visszajönnie, valamint a sportági kondinak, például a lábmunkánál.”
Az edzőtábor zárásaként vasárnap egy régiós házi versenyre kerül sor, amelyre többek között Szlovákiából várnak indulókat. Vígh Zsolt szerint ez kiváló alkalom lesz arra, hogy kicsit élesebb körülmények között is felmérjék, ki hol tart a hosszabb kihagyás után.
