Szudi Ádám: Van még bennem kurázsi

2026.11.18.

A magyar asztalitenisz válogatott oszlopos tagja, nyugodtan mondhatom, nélkülözhetetlen játékosa ezúttal a német Budesliga-fordulójában alkotott olyat, amire a világ pingpong társadalma is felfigyelt. Szudi Ádám a úgy oktatta le a japán ellenfelét, hogy neki nem maradt más- jó japán szokás szerint – fejet hatott a legyőzője előtt.

Szudi Ádám, bár többen már „leírják”, egyre másra hozza a fantasztikus eredményeit a zöld asztal mellett. A magyar válogatott harminc évesen is nélkülözhetetlen tagja legutóbb – szerintem nem meglepetésre – olyan eredményt ért el, amelyre a világ pingpong sportja is felkapta a fejét. Ádám, aki jelenleg a világranglista 213. helyezettje, simán verte, a világhálón is jól látszó parádés labdamenetek közepette, a Bundesliga utóbbi fordulójában a japánok egyik legnagyobb játékosát, a ranglistán a 15. helyén toporgó Totemit gyűrte le.

Már az elmúlt esztendőben is sikerült úgymond meglepő sikereket aratnom a Dortmund csapatában, szerintem most sem maradnak el az eredményeim a tavalyihoz képest.  Jó helyen vagyok, jó a csapatunk, fantasztikus a környezet, tehát tilos rosszul játszani – mondta Szudi Ádám.

Ádám ingázok – ahogy azt elmondta – általában csak a mérkőzés előtt egy-két nappal érkezik Németországba.

Ez jól így működik, hiszen a családom, a kislányommal kiegészülve, aki most három éves, számomra a legfontosabb támasz, a legnagyobb biztonságot nyújtó erő. Persze ki kell emelnem, hogy én itthon készülök, hiszen a szövetség és a szövetségi kapitány minden segítséget biztosít számomra, amely a saját és a válogatott érdekeit is szolgálja.

Németországban sok a feladat, egy profi ligában mindig akadnak elvárások...

Versenyben vagyunk még, célunk az ötödik hely, a rájátszás megszerzése, bár tudjuk nem könnyű a feladat. Szoros a mezőny, de szerintem van esélyünk. Egyébként a kupában már a legjobb négy között vagyunk, de persze hátra azért nem dőlhetünk.  

Így harminc évesen, sok eredménnyel és buktatóval a hátad mögött, mi az, ami hajt még?

Élvezem, hogy benne vagyok a pingpongvilág vérkeringésében. Van még bennem kurázsi. Ameddig a család „eltűri”, hogy a papa néha csak villámlátogatásra tér haza, addig folytatom. Tudom, a világranglistán egyelőre a sokadik helyen állok, de ezt annak is köszönhető, hogy kevés versenyen indulhattam. Tudom, ennek financiális akadályai is akadtak, de ezzel együtt úgy gondolom, hogy megpróbálok még egyszer olimpiai résztvevőként asztalhoz állni Los Angelesben. Nekem megadatott, hogy Tokióban játszhattam Pergel Szandival, életemben sose felejtem el az ötkarikás játékokat.

Los Angeles egyelőre messze van, de a következő kihívás már testközelben.

Igen, vasárnap ismét útra kelek, hétfőn újabb meccs vár ránk. December közepéig még húzom az igát, aztán rövid pihenő következik, hiszen a karácsonyi és újévi ünnepek után január harmadikán már a német kupában, a négy között kell vitézkednünk.

G.G.

Fotó: ITTF

linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram