Sidó Ferenc ma lenne 100 éves

Ma ünnepelné 100. születésnapját Sidó Ferenc, kilencszeres világbajnok, háromszoros Európa-bajnok, harmincegyszeres magyar bajnok asztaliteniszező.

1923 április 18-án született az akkori Csehszlovákia területén lévő Vágpattán. Kellett némi idő, amíg eldőlt, a fiatal Sidó Ferenc melyik sportágban éri el sikereit. A Pozsonyi TE-ben labdarúgással és asztalitenisszel foglalkozott, majd, miután 1938-ban családja Magyarországra költözött, volt a Diósgyőri VTK futballkapusa (1943-1944) és az Elektromos röplabdázója (1946-1947) is.

A negyvenes évektől tagja volt az asztalitenisz-válogatott keretének, és a vegyes párosban aratott országos győzelmek után 1947-ben egyesben magyar bajnok, majd világbajnoki ezüstérmes lett. A következő bő egy évtizedben a magyar pingpong egyik legkiemelkedőbb egyéniségévé nőtte ki magát. Szerepelt az 1949-ben és 1952-ben világbajnok férficsapatban, páros világelső volt Soós Ferenccel, majd Kóczián Józseffel, vegyes párosban két-két alkalommal Farkas Gizellával és a román Angelica Rozeanuval győzedelmeskedett, 1953-ban pedig egyesben is felért a dobogó legfelső fokára. Emellett kilenc ezüst- és nyolc bronzérmet szerzett a világversenyeken. Az első Európabajnokságokon is letette a névjegyét, kétszer a csapattal, egyszer pedig párosban Berczik Zoltánnal lett aranyérmes. 1961-ig szerepelt a magyar válogatottban.

Szinte mindegyik egyesületével volt magyar bajnok, 1940 és 1961 között összesen harmincegyszer. A Vörös Meteorral egy alkalommal bejutott a Bajnokcsapatok Európa-kupája(ma Európai Bajnokok Ligája) döntőjébe (1961/1962). Visszavonulása után a magyar válogatott vezetőedzője lett (1962, 1966-1968), 1962-1963-ban országos szakfelügyelőként dolgozott, a Magyar Asztaliteniszszövetség elnökségi tagjává választották.

1967-ben szakedzői, két évvel később mesteredzői oklevelet szerzett a Testnevelési Főiskolán. 1968-tól 1988-ig a Spartacus vezetőedzője volt, az egyesület számos magyar bajnoki és nemzetközi kupasikert ért el a vezetésével; emellett irányította a világbajnok Jónyer István és Klampár Tibor klubbeli felkészülését. Szerepet vállalt a nemzetközi szövetség (ITTF) szervezési bizottságában. Edzői pályafutásának befejezése után a Swaythling Club (a veterán asztaliteniszezők nemzetközi egyesülete) vezetője lett, 1994- ben bekerült az európai szövetség (ETTU) elnökségébe is.

1947-ben a Köztársasági Érdemérem, 1950-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. 1992-ben a Halhatatlanok Klubjának tagja lett, 1995-ben beválasztották a nemzetközi szövetség (ITTF) Hírességek Csarnokába.

Több cikkel és könyvvel járult hozzá a sportág népszerűsítéséhez és szakmai fejlődéséhez. 1956-ban jelent meg Az asztalitenisz edzésrendszere című kötete (szerzőtársai Lakatos György és Várkonyi László voltak), feljegyzéseiből A kaucsuklabda varázsa címmel Hámori Tibor írt könyvet 1964-ben.

Sidó Ferenc 1998 február 6-án hunyt el, Budapesten.

(Fotó: Bolgár György MTI, Sidó Ferenc és Farkas Gizi az 1950-es asztalitenisz-világbajnokságon)

Egyesületei

• Pozsonyi Torna Egylet (1935-38)
• Duna Sport Club (1939-1940, 1946-1947)
• Újpesti Torna Egylet (1940)
• Weiss Manfréd Vállalatok Testgyakorló Köre (1941-1943)
• Diósgyőri MÁVAG Sport Egyesület (1943-1945)
• Elektromos (1945-1946)
• Mezőkémia Sport Egyesület (1947-1949)
• Központi Lombik Sport Kör (1949-1950)
• Budapesti Honvéd Sportegyesület (1950-1952)
• Munkaerőtartalékok Sportegyesület (1953-1954)
• Budapesti Vörös Meteor (1954-1962).

Eredményei

• 9-szeres világbajnok – 1953, egyes, 1950 és 1953, páros, 1949, 1950,1952 és 1953, vegyes páros, 1949 és 1952, csapat
• 9-szeres vb-ezüstérmes – 1947 és 1959, egyes, 1951 és 1961, páros,1950, 1951, 1953, 1957 és 1959, csapat
• 8-szoros vb-bronzérmes – 1950, 1951 és 1955, egyes, 1955 és 1957, páros, 1948, vegyes páros, 1955 és 1961, csapat
• 3-szoros Európa-bajnok – 1960, páros, 1958 és 1960, csapat
• 1-szeres Eb-ezüstérmes – 1958, vegyes páros
• 3-szoros főiskolai világbajnok – 1951, páros, 1951, vegyes páros,1951, csapat
• 31-szeres magyar bajnok – 4-szer egyesben, 10-szer párosban, 9-szer vegyes párosban, 8-szor csapatban
• 200-szoros válogatott – 1940-1961 között