Paralimpia története – asztalitenisz

2024.08.21.

A közelgő párizsi paralimpia kapcsán elevenítsük fel röviden a korábbi paralimpiák történelmét, kizárólag magyar vonatkozásban.

A kezdetek

Az első paralimpiai játékokat 1960-ban, Rómában rendezték meg. A paralimpia programjában a kezdetektől szerepet kapott az asztalitenisz, miközben az épeknél csak 1988-ban Szöulban került be.

Az első magyar szereplés, egyben az első dicsőség is

1976-ot írunk, a helyszín Torontó. Nagy mérföldkő ez a para-asztalitenisz történelemben, de a magyar paralimpiai csapatnak és Magyarországnak is, hiszen megszületett az első aranyérem Tauber Zoltán révén!

Jöttek az érmek

Egyetlen paralimpián, az 1980-as évet hagyta ki a magyar csapat, ezt követően és azóta is ott van minden játékokon.

Az asztaliteniszben nem állt meg az élet, ugyan az aranyérmek elmaradtak, de a dobogós helyezések rendre jöttek.

1984-ben Majsai Károly, Szepesi Attila és Kovács Győző csapatban ezüstérmet szerzett, majd négy évre rá ismét, egy sikeresebb paralimpiai játékok végén Erdős Lajos, Majsai Károly és Kovács Győző, Szepesi Attila csapatban állhattak a dobogó legalsó fokára. Egyéniben Szepesi Attila révén újra született egyéni érem, a második helyet szerezte meg.

A 92’-es játékokon a hölgyek is feliratkoztak az érmesek listájára, Pusztafiné Judit, Sasváriné Paulik Ilona fémjelzésű csapat a második helyen végzett, míg egyéniben Sasváriné Paulik Ilona pluszban begyűjtött egy bronzérmet. Ezt hatalmas kudarcként élte meg, hiszen nagy esélyesként érkezett meg a játékokra.

Ami akkor nem sikerült, az Atlantában sikerült, Sasváriné Paulik Ilona egyéni paralimpiai bajnoki címet szerzett! Megszületett a második paralimpiai aranyérem asztaliteniszben.

Az újkorszak

Az ezredforduló után sokáig elmaradtak a jelentősebb magyar sikerek, sportolóink ugyan ott voltak, de nem sikerült áttörniük azt a gátat, ami a dobogós helyezéshez kellett.

2012-ben viszont újra átszakadt a gát, de nem is akárhogyan, Pálos Péter megszerezte a maga első és a para-asztalitenisz harmadik aranyérmét. Sokáig kellett várni erre a sikerre, de erre a sikerre megérte várni.

2016-ban Rióban folytatódott az éremgyűjtés, Pálos Péter ugyan nem védte meg paralimpia bajnoki címét, de így a dobogó alsó fokára állhatott. A legnagyobb szenzáció Csonka András nevéhez fűződik, aki áldozatos ss hosszantartó munka után, a negyedik paralimpiáján végre elérte a hőn áhított célját és felállhatott a dobogóra és aznap az az ezüstérem csillogott a legfényesebben.

A tokiói paralimpia egy évvel később a tervezett időpontot követően került megrendezésre a Covid-19 világjárvány miatt.

Ez azonban nem zavarta meg sportolóinkat, utólag bízunk benne, hogy leginkább elősegítették őket az újabb nagyszerű sikerek eléréséhez. Pálos Péter újra a dobogó legfelső fokán hallgathatta meg a magyar himnuszt és ezzel ő az első para-asztaliteniszező, aki kétszeres paralimpiai bajnoknak mondhatja magát.

Új névként első paralimpiáján szereplő Szvitacs Alexa iratkozhatott fel a dicsőség falára, egyéniben sikerült bronzéremmel gazdagítania a már így sem szerény paralimpiai érmek számát asztaliteniszben.

Játékvezetők a paralimpián

Ahogy az olimpiára, úgy a paralimpián sem egyszerű játékvezetőként közreműködni egy hatalmas volumenű eseményen. Eddig ez két hazai játékvezetőnek sikerült.

1992-ben, Barcelonában Gulyás Vince volt az első játékvezető, aki ott tudott lenni egy paralimpián.

2021-ben a pandémia miatt eltolt tokiói paralimpián Bencsik Imre lehetett ott, aki ráadásul döntőt is vezetett.

A magyar paralimpiai érmesek:

1976 Torontó – Tauber Zoltán aranyérem (egyéni - álló)

1984 New York – Majsai Károly, Szepesi Attila, Kovács Győző ezüstérem (csapat - álló, L4-es kategória)

1988 Szöul – Szepesi Attila ezüstérem (egyéni - álló, TT5-ös kategória)

1988 Szöul – Erdős Lajos, Majsai Károly bronzérem (csapat - álló, TT6-os kategória)

1988 Szöul – Kovács Győző, Szepesi Attila bronzérem (csapat - álló, TT5-ös kategória)

1992 Barcelona – Pusztafiné Kovács Judit, Sasváriné Paulik Ilona ezüstérem (csapat - ülő, 3-as kategória)

1992 Barcelona – Sasváriné Paulik Ilona bronzérem (egyéni - ülő, 3-as kategória)

1996 Atlanta – Sasváriné Paulik Ilona aranyérem (egyéni - ülő, 3-as kategória)

2012 London – Pálos Péter aranyérem (egyéni - álló, 11-es kategória)

2016 Rió de Janeiro – Csonka András ezüstérem (egyéni - álló, 8-as kategória)

2016 Rió de Janeiro – Pálos Péter bronzérem (egyéni - álló, 11-es kategória)

*2020 Tokió– Pálos Péter aranyérem (egyéni - álló, 11-es kategória)

*2020 Tokió– Szvitacs Alexa bronzérem (egyéni - álló, 9-es kategória)

*(2021-ben tartották meg a paralimpiai játékokat)

A magyar para-asztalitenisz érem mérlege 4 aranyérem, 4 ezüstérem, 5 bronzérem

Emlékezzünk meg a két csodálatos sportemberről, akik már nem lehetnek közöttünk:

Tauber Zoltán

Felsősegesden született 1934-ben. 1945-ben, lövedékek szétszerelése közben egy kézigránát felrobbant a kezében és elveszítette mindkét alkarját. Később a Nyomorék Gyermekek Országos Otthonában tanult meg pingpongozni és vált versenyzővé. Részt vett az 1956-os forradalom- és szabadságharcban, túlélte a Kossuth téri vérengzést, kenyeret szállított a barikádokon harcolók számára. 1976-ban a Torontóban megrendezett V. Paralimpiai Játékokon megszerezte Magyarország első paralimpiai aranyérmét asztalitenisz egyéniben. Az eredményhirdetést követő napokban szovjet politikai nyomásra a magyar delegáció elhagyta a paralimpiai falut és hazautazott, emiatt a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság (IPC) nem ismerte el eredményét. A díjátadást követően aranyérmét a zoknijába rejtette, így tudta hazahozni. Az olimpiai bajnoki címen kívül egyszer világbajnokságot és kétszer Európa-bajnokságot is nyert. 1970-ben alapítója volt az első, kifejezetten a hazai mozgássérülteket segítő sportegyesületnek, a Halassy Olivér Sport Klubnak. Paralimpiai bajnoki címet hivatalosan csak 2016-ban kaphatta vissza. 2020. szeptember 10-én örökre lehunyta szemeit.

Sasváriné Paulik Ilona

Kondoroson született, 1954. november 8-án. A sport és a mozgás iránti szeretete először a helyi kézilabda csapatban mutatkozott meg. 13 éves korában súlyos gerincsérülést szenvedett. Balesete okán Budapestre került, ahol különféle kezeléseket kapott és szaktornát végzett. Itt ismerkedett a parasporttal és az alapfokú tanulmányait is itt fejezte be. Érettségi után diplomát szerzett. Óriási küzdelem és akarat jellemezte. Az asztalitenisszel a ’70-es évek végétől versenyszerűen kezdett foglalkozni. Pályafutása során kevés kivétellel mindig a C3-as sérültségi kategóriában versenyzett, mely asztaliteniszben az öt ülőkategória egyike. Kifejezetten szorgalmas, technikás versenyzőnek tartották. Első komolyabb nemzetközi sikerét a paralimpiai mozgalom szülővárosában, az angliai Stroke Mandeville-ben rendezett Európa-bajnokságon aratta, ahol Pusztafiné Kovács Judittal párosban megszerezte első Európa-bajnoki címét, egyéniben pedig ezüstérmes lett. A szöuli paralimpián bejutott a legjobb négy közé. Rá következő évben a bécsi Európa-bajnokságon bronzérmes lett, az 1990-es asseni világbajnokságon bronzérmet szerzett. Az ebben az évben első alkalommal megrendezett Halassy Kupát, melynek Szolnok adott otthont, kategóriájában szintén megnyerte. Ekkoriban már a Rodáta SE csapatát erősítette. Az 1991-ben, a spanyolországi Salou városában rendezett kontinensviadal remekül sikerült számára, hiszen mind egyéniben, mind párosban diadalmaskodni tudott. A csapatversenyben ismét Pusztafinéval közösen indult. A barcelonai paralimpiára nagy esélyesként érkezett, így nem csoda, hogy a csapatezüstöt, és az egyéniben szerzett bronzérmet is kudarcként értékelte. Újabb pofon volt számára, hogy a válogatott edzőjét, Apor Györgyöt is leváltották. Az 1993-as paksi Duna Kupán szintén első helyen végzett. Pályafutása alakulásáról e tornán kívül a két paralimpia között nincs sok hozzáférhető adat, de az atlantai játékokra kiváló formában érkezett, melyet a döntőig meg is tartott és nagy fölénnyel verte ellenfelét, így paralimpiai bajnok lett.
Mivel Tauber Zoltán 1976-os aranyát Torontóban röviddel a versenyt követően politikai okokból törölték, 2016-ig, mikor Tauber paralimpiai győzelmét rehabilitálták, Pólit tartották a sportág első hazai paralimpiai bajnokának. A nyílt kategóriában is tervezett indulni a játékokon, de hirtelen jött lázas betegsége megakadályozta, hogy asztalhoz üljön. A paralimpiát követő évben a stockholmi Európa-bajnokságon egyéniben megszerezte az elsőbbséget, a nyílt egyéni kategóriában pedig ezüstérmet szerzett. Utolsó jelentősebb versenye az 1998-as szlovák open volt, ahol szintén a dobogó legfelső fokára állhatott fel.
Testvérei a Sasváriné Paulik Ilona Emlékverseny védnöke, Paulik Pál, valamint István és János.
Az atlantai paralimpiát követően egészsége fokozatosan romlott. 1999. március 15-én hunyt el Budapesten. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra 1999. március 31-én.
2012-ben, majd 2019-ben újították fel az 1997-ben átadott és róla elnevezett kondorosi Városi Sportcsarnokot. Neve szerepel a 2016 őszén felavatott Paralimpiai Bajnokok Emléktábláján. A Magyar Posta 2006. március 30-án adta ki a Sasváriné Paulik Ilona emlékbélyeget, mely sportolói nagyságát is bizonyítja.

Források:

Nemzeti Örökség Intézete

Békés vármegyei Értéktár

linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram