Michael Maze újra játszik. Alekszandar Karakasevics és Vlagyimir Szamszonov még mindig. Pattantyús Ádám a 38. évében jut ki Rióba. Mindeközben Harimoto Tomokazu 12 évesen berobban a világ élvonalába. Öregszik az európai asztalitenisz? Mi a magyar helyzet? Az biztos, hogy a sportág jövője az utánpótlás, de azt is tudjuk, hogy az összefüggéseiben kell vizsgálni a kérdést. A szövetség fejlesztési igazgatójának anyagát tesszük közzé.
Az egészséges korfa alul széles és felfelé keskenyedik. A mi korfánk
jól láthatóan sajnos nem ilyen. Sportágunk köztudottan elöregszik, ami
egyrészt abból adódik, hogy a 60-as, 70-es, 80-as években rendkívül
sokan pingpongoztak, másrészt ma már egyre nagyobb a konkurencia a
sportágak között, megjelentek új sportágak és más szabadidő eltöltési
lehetőségek is. Nagy csata folyik a sportágak között, és azért
dolgozunk, hogy az asztaliteniszt minél szélesebb kör számára vonzóvá
tegyük. A gimnázium után nagy kihívás a sportágban tartani a fiatalok
egy jó részét, különösen igaz ez a női szakágra. Többen a továbbtanulást
és később a jobb megélhetés reményében más munkalehetőséget
választanak.
Jól kimutatható ez a táblázatból, amelyen 18 év
felett a játékoslétszám tekintetében nagyobb csökkenés tapasztalható.
Megoldás lehet erre a főiskolákkal való együttműködés, melynek keretein
belül azok a játékosok, akik továbbtanulnak, lehetőségük legyen az ott
helyben lévő klubban edzeni és valamely bajnokságban tovább játszani.
Ezzel meg lehet teremteni a lehetőséget, hogy a sportágban maradjanak a
továbbtanulás mellett.
Magyarországon jelenleg 302 egyesületben 5153 igazolt játékos van, belőlük 1251 játékos 18 év alatti. Jól látszik továbbá a grafikonokon, hogy az 1980-ban születettek utáni években születettek létszámában van visszaesés. Ők a rendszerváltás környékén kezdtek vagy kezdtek volna el pingpongozni, amikor is több klub szűnt meg vagy stagnált a működésük. (Az mélyebbre ható kutatást igényelne, hogy megtudjuk, hogy az ezekben az években születettek között valóban kevesebben kezdtek el pingpongozni, vagy egyszerűen a későbbiek során elhagyták a sportágat tanulás, más munkalehetőség vagy egyéb okok miatt.)
A sportág irányításában három alapvetően fontos célkitűzést fogalmazunk meg:
1. Bázis: minél több gyereket bevonzani a sportágba
2. Nemzetközi eredményesség: minél többen legyenek nemzetközileg sikeresek
3. Hosszú távú tervezhetőség: a lehető legtöbb játékos benntartása a sportágban
Ez
a mérés abból indul ki, hogy hány, játékengedéllyel rendelkező
asztaliteniszező van ma Magyarországon. A szövetség adatbázisa szerint
1000-es nagyságrendben vannak az olyan felnőtt- és utánpótláskorú
játékosok, akiknek még nincs érvényes versenyengedélyük. Azért
lehetséges ez, mert olyan kerületi bajnokságban játszanak felnőttek,
ahol nem kell igazolás, vagy olyan gyerekek, akik már klubokban vannak,
de még nincsenek leigazolva.
A sportág hosszú távú sikeressége szempontjából ezek a gyerekek a meghatározóak. A klubokban jelenleg játszó fiatalok fogják meghatározni, hogy az asztalitenisz milyen lesz az elkövetkezendő 10-20-30 évben. Azt, hogy hányan indulnak egy korosztályos versenyen, befolyásolja többek között az is, hogy mennyire vonzó a versenyrendszer.
Idén a Testnevelési Egyetem újra elindította a szakedzőképzést. Az
oktató a 2003-as világbajnok Werner Schlager edzője, Karsai Ferenc. A
szövetség edzőtovábbképzést szervezett nyáron, és most télen jön a
következő. Fél éven belül lesz a sportágnak egy új, modern szakirodalma.
Azon túl, hogy ezt bárki használhatja edzői munkája során, az új
könyvre lehet felépíteni a további edzőképzéseket is. Emellett
elindultak olyan folyamatok, amelyek ezeket a célokat hivatottak
szolgálni. Közülük az egyik például, hogy a szövetség tavaly
átalakította az utánpótlás támogatási rendszerét, amelynek az egyik fő
eleme, hogy azokat a klubokat kiemelten támogatja, amelyek 11 évnél
fiatalabb játékosokkal foglalkoznak, versenyeztetik őket. A szövetség
elindította továbbá a Régiós Edzés Programot, 5 régióban 35 klub tart
közös régiós edzéseket az év folyamán.
Az állami infrastrukturális fejlesztési támogatásoknak köszönhetően
minden évben egyre több egyesület részesül ezekből a támogatási
összegekből és tudja korszerűsíteni, felújítani pingpongtermeit. Illetve
több asztalitenisz-csarnok építése zajlik vagy kezdődik hamarosan.
Ezeket a pingpongcsarnokokat a MOATSZ reményei szerint mind egy-egy
egyesület fogja megtölteni játékosokkal, és a jobb feltételeknek
köszönhetően kezdődhet el, illetve erősödhet az utánpótlás-nevelés.
Köszönhetően
a sok lelkes felnőtt amatőr játékosnak főleg Budapesten virágzik az
asztalitenisz mint szabadidősport. újabb és újabb termek nyílnak, ahol
lehetőség van ezt a nagyszerű sportágat művelni. Bennük is sok lehetőség
rejlik, amit célszerű kiaknázni. Egyrészről lehetnek közöttük olyan
döntéshozók, akik, elképzelhető, hogy szívesen támogatnák az
asztaliteniszt. Másrészről, ha az ő gyerekeik a mi sportágunkat
választanák, akkor ezzel a bázist bővítenék.
Készítette: Fazekas Péter fejlesztési igazgató