Olimpia történet – Negyedik állomás 2000 Sydney

2024.07.05.

Magyar résztvevők:

"Minden idők legjobb olimpiája”

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke Juan Antonio Samaranch jelentette ki a záróünnepségen ezt a mondatot maximális elégedettséggel a közvéleménnyel egyetértésben. A négy évvel ezelőtti atlantai olimpia szervezéshez képest Sydney felülmúlta az elvárásokat: gördülékeny közlekedési rendszer, hatékony technikai berendezések, magasfokú kommunikációs hálózat és nem kevesebb mint negyvenezer kitartó, együttműködő önkéntes volt a sporteseményen, akik sok segítséggel hozták a felejthetetlen hangulatot és sportszeretet.

Három nő az olimpián

Bátorfi Csilla és Tóth Krisztina világranglistás helyezésük alapján jutottak ki az olimpiára, Molnár Zita pedig selejtező útján harcolta ki a harmadik kvótát női egyesben. Sajnálatosan a férfiak közül senki nem tudta kivívni a jogot a kijutásra, melyhez legközelebb Pázsy Ferenc került.

A kijutók között legelőkelőbb helyen Tóth Krisztina volt, a 14. kiemeltként rögtön a 32 egyenes kieséses főtáblán találta magát. Bátorfi Csillának és Molnár Zitának selejtező csoportból kellett továbbjutnia. Utóbbi számára már a kijutás is komoly kihívást jelentett. nagy szó volt, minden mérkőzést „ajándéknak” tekintett és végül pedig a kiemelésnek megfelelően (43.) a 33-48. hely között végzett.

A női mezőnyből Bátorfi Csilla volt az egyedüli, aki negyedik olimpiáján vett részt és a korabeli lapok akkor azt jósolták, hogy minden bizonnyal az utolsón is. Felkészülését nagyon komolyan vette, mely meglátszott fizikális erőállapotán és gyorsaságán is. Sydney-ben mindvégig csúcsformában játszott, főtáblára jutva megint kijutott a „jó” sorsolásból. A kínai születésű, mai napig is aktívan versenyző és Párizsban is asztalhoz álló luxemburgi Ni Xialian volt az ellenfele. Jellemző, hogy a lehetséges ellenfelek közül őt akarta elkerülni a játékstílusa miatt, ehhez képest közel volt a győzelem megszerzéséhez. A korábbi olimpiákon a ’92-es győztesétől, majd a ’96-os döntős ellenfelétől kapott ki. Balszerencse, ahogyan himnuszunkban is megénekeljük – „Bal sors akit régen tép” – amiből mindig kijutott egyesben Csillának.

Tóth Krisztina előző olimpiája közel sem sikerült jól, így második olimpiáján már sokkal érettebben versenyzett. Atlantában magával ragadta az olimpia semmihez sem fogható csodálatos hangulata, Sydney-ben pedig koncentráltan, csak önmaga versenyére figyelt. Érdekes módon nehézségként élte meg a kiemelt pozíciót, mely alapvetően nem rossz dolog, csak a 12 napos várakozás, folyamatos edzés és a körülmények hirtelensége és gyors akceptálására való kényszer volt zavaró számára. Kétségkívül végig remekül szerepelt, egyesben könnyedén vette az első akadályt, hogy aztán – az előző részekben már jól megismert – Chen Jing megállítsa.

Bátorfi-Tóth női páros – egy hajszálon múlott a bronzérem

Tóth Krisztina és Bátorfi Csilla pályafutásuk során elérték a legmagasabb szintet önmagukhoz képest. Már alapból nagy szó volt, hogy 4. kiemeltek lettek, végül pedig 4. helyezést értek el, 3 olimpiai pontot szerezve, kis híján lecsúszva a bronzéremről. Nagyszerűen játszottak, a mutatott játékukkal sokak szimpátiáját is elnyerték, s joggal jelenthetjük ki, hogy Európa-bajnoki győzelmük mellett ez a siker is oly fontos számukra, ahogyan ők szokták mondani, „Negyedikek lettünk, de saját szemünkben harmadikként zártunk”. A többi versenyhez képest alapvetően szokatlan volt számukra, hogy játszani kell a 3. helyért, de nem mondható, hogy ezért veszítettek, holott nagyon nem indult jól a megmérettetés. Sokan emlékezhetnek rá, hogy a mérkőzés alatt kétszer volt vitatott poén, 14:16-nál egy alig látható „vékony” csuszát Bátorfi sportszerűen bemutatta, majd 17:18-nál egy vitatott poént szintén ellenük ítéltek meg. Sportemberi nagyságukat emeli ki, hogy a mérkőzés után egyikük sem fogta a balszerencsére vagy a játékvezetőre a vereséget.

A sikerük, mellyel megtörték az egyhangú ázsiai fölényt, nagy meglepetést okozott, és fenntartották az európai női szakág nimbuszát. Teljesítményükkel Klampár Tibor szöuli szereplése után beállították az addigi (és napjainkig is) legjobb olimpiai eredményt, s mára tudjuk, utolsó európai női párosként jutottak a legmesszebb.

Elfáradtak a svédek – teljes az érem kollekció

A férfiaknál a svédek nagyon felszívták magukat, Jörgen Persson és Jan-Ove Waldner is legjobb 4 közé jutott, utóbbi a döntőig meg sem állt. Az elődöntőben az olimpiai címvédő Liu Guoliang-ot győzte le, de a döntőben nem bírt párosbéli partnerével Kong Lingui-val szemben.

Női egyesben Chen Jing tette teljessé olimpiai éremkollekcióját, ’88-ban arany, ’96-ban ezüst, ezúttal pedig bronzérmet szerzett.

A magyarok eredményei:

Női egyes selejtező csoport

Bátorfi – Fazlić-Reed (amerikai) 3:1 (-17, 14, 12, 10)

Bátorfi – Kaffo (nigériai) 3:0 (17, 9, 9)