Nem lett igaza a belső hangnak

Pálos Péter érzése szerint végig rosszul játszott a tokiói paralimpián, amelyről ennek ellenére aranyéremmel tért haza. Az immár kétszeres paralimpiai bajnokunk megvédte csapattársait, akik esetleg elmaradtak a várakozásoktól.

Pálos Péter augusztus 31-én utazott haza Tokióból, pont a 36. születésnapján, így a repülőtéren duplán ünnepi hangulat fogadta, lufikkal felszerelkezett ismerősökkel. Nem túlzás kijelenteni, hogy a pszichés erejének köszönhetően végzett veretlenül Tokióban, hiszen az egyenes kieséses szakaszban mindhárom mérkőzését 3:2-re nyerte meg.

„Egyelőre a negyeddöntő is nagyon nagy kérdőjel számomra, az elődöntőben pedig a végelgyengülés határán voltam – emlékezett vissza az idegőrlő menetelés állomásaira Pálos Péter. – Még most is kiráz a hideg, ha belegondolok, hogy a döntő szettben 10:7, majd 11:10 volt oda. A döntőnek talán a döntő szettjében játszottam a legjobban, nagy mák, hogy az ellenfelem nem adta vissza a fonák szervát a végén, szerencsére túl jót akart fogadni, nem tudta, hogy elég, ha csak átdobja.”

Hogy a nehéz helyzeteken túllendült, azt talán épp annak köszönheti, hogy fejben már elengedte a továbbjutást.

„Nagyjából minden meccsen volt bennem egy hang, hogy akkor itt a vége, innen már nem tudom visszahozni – folytatta Tokió bajnoka. – Ez a csoportmeccsekre is igaz volt. Az enyémnél szerintem csak egy csoport volt talán keményebb, pechemre pont abból kaptam a továbbjutót, az sem segített. Végig az járt a fejemben, hogy ebben az állapotomban az ötödik hely sem rossz. Egész végig rosszul játszottam, és ezt most kivételesen nyugodtan ki merem jelenteni. Ha picit jobban megy, akkor lehetett volna legalább néhány könnyebb meccsem, mert még a 3:1-re megnyert mérkőzéseket is elbukhattam volna, ha egy-két poén máshogy alakul.”

Rutinos paralimpiai részvevőként is az a véleménye, hogy a sportág legnagyobb versenyének hangulatát nem lehet megszokni, és ennek kapcsán kritikus hangot ütött meg azokkal szemben, akik a közösségi médiában elmarasztalóan írtak a tokiói versenyzőinkről, különösen a paralimpiai újoncainkról.

„Olimpián nem könnyű pingpongozni. Ez teljesen más dimenzió. Bemész a terembe, minden irányból vakít a szemedbe a fény, háromszoros gravitációt érzel. Nekem ez nem hivatalosan a negyedik paralimpiám volt, de talán az első meccsem volt a legnehezebb, mert azt sem tudtam, mi történik, annyira nehéz jól játszani.”

Szintén ezzel a csoporttal utazott haza Japánból Major Endre, aki a férfi 1-es kategóriában csoportelsőként jutott a negyeddöntőbe, ahol egy dél-koreaitól kapott ki.

„Úgy érzem, hogy én ebben a sávban mozgok világviszonylatban, a harmadik, negyedik, ötödik hely között – nyilatkozta a szegediek kerekesszékes kiválósága. – Ha szerencsém van, akkor nyerhetek egy érmet, ha viszont nincs, akkor kapok egy ázsiai játékost, mint most is, akik jobbak nálam. Így is alakult, a koreaiak nyertek egy aranyat, egy ezüstöt és egy bronzot, a másik bronzérmet pedig az angol fiúnak sikerült megszereznie. Most irány Szeged és a saját ágyam. Azt tervezem, hogy három-négy hétre leteszem az ütőt, aztán látni fogom, hogy kibírom-e vagy esetleg hamarabb lemegyek a terembe.”

Másik tokiói érmes parapingpongosunk, Szvitacs Alexa később tér haza, mivel ő a csapatversenyben is érdekelt volt. Ő is hozzájárult ahhoz, hogy Deutsch Tamás, a Magyar Paralimpiai Bizottság alelnöke az utóbbi évek legsikeresebb paralimpiai szereplésére hívhassa fel a figyelmet.

„Tokióban fantasztikus eredményt érnek el a magyar sportolók, hiszen eddig már négy aranyérmet, két ezüstérmet és három bronzérmet szereztek – mondta a Pálos Péteréket szintén Ferihegyen fogadó Deutsch Tamás. – Két évtizede, Sydneyben fordult elő utoljára, hogy kettőnél több aranyérmet szerzett a magyar paralimpiai válogatott. E tekintetben is, hála az égnek, utánozza a paralimpiai csapatunk az épek olimpiáján részt vett magyar csapatot, hiszen a tokiói nyári olimpiai játékok után elmondhattuk, hogy az évezred legsikeresebb magyar olimpiai szereplése volt. Most, miközben még jó néhány napon keresztül tartanak a versenyek, és éremesélyes versenyzőink indulnak még, már most elmondhatjuk, hogy ez az évezred legsikeresebb magyar paralimpiai szereplése, amit a magyar parasportolók már eddig is maguk mögött tudhatnak.”