A kalkuttai világbajnokság a magyar asztalitenisz egyik legemlékezetesebb eseménye, ahol Jónyer István egyesben és Gergely Gáborral párosban is aranyérmet szerzett. A női csapatunk pedig bronzéremmel öregbítette hazánk hírnevét.
Nosztalgiával tekintünk vissza azokra az időkre, amikor a magyar asztalitenisz a világ élvonalába tartozott. Az 1975-ös újságcikk rávilágít arra, hogy már akkor is komoly kihívásokkal kellett szembenéznie a sportágnak.
A korabeli sportlapok aggodalommal figyelték az ázsiai játékosok dominanciáját, és azt, hogy Európa nem tudott velük lépést tartani. Azt is megjegyezték, hogy a magyar csapatban kevés az új tehetség, és a régi, jól ismert játékosok alkotják a csapat gerincét. Akkor még nem tudták mit hoz a jövő.
A kalkuttai világbajnokság előtt a magyar csapat esélyei nem voltak egyértelműek. A szakvezetés terveit keresztülhúzták a fegyelmezetlen versenyzők, így a világbajnokság előtt néhány héttel még senki sem tudta, mire számíthat a magyar férfiválogatottól.
Berczik Zoltán vezetőedző mindent megtett a csapat felkészítéséért. A cikk szerint a játékosok naponta háromszor edzettek, és a hangsúly a labdás edzéseken volt. Az edző különös figyelmet fordított az adogatásokra, mert úgy gondolta, hogy itt lehet meglepetést okozni az ellenfeleknek.
A cikk írója megemlíti, hogy az európaiak számára még mindig a pörgetés a leghatásosabb fegyver, de a kontra-csatákban alulmaradnak. A rövid adogatásokat le kell nyesni, és a visszaérkező labdából pontot kell elérni. Egy biztos, akkoriban teljesen más volt ez a játék, mint manapság.
A cikk végén a szerző megjegyzi, hogy a magyar asztalitenisz az utóbbi években sok örömet szerzett, és sikeres világ- és Európa-bajnoki szerepléssel dicsekedhet. Mivel sikeres sportágról van szó, a mérce ma is magas. Ma már tudjuk, ezt a mércét sikeresen meg is ugrották!
A férfiaknál Jónyer István, Klampár Tibor és Gergely Gábor a világ legjobbjai közé tartoztak, a Jónyer-Klampár párosnak világbajnoki és Európa-bajnoki aranya is volt. Azonban Klampárt eltiltották, így nem utazhatott a világbajnokságra.
A sorsolás nem kímélte a magyarokat, de a csapatok remekül kezdtek: a férfiak 5, a nők 4 győzelemmel rajtoltak. Gergelyék, a VB történetében először, legyőzték a japánokat!
A férfiak teljesítménye ingadozott, a kínaiaktól és a jugoszlávoktól elszenvedett vereség azt jelentette, hogy az 5. helyért játszhattak. A női csapat a selejtezők során csak Dél-Koreától kapott ki, így a legjobb négy közé jutott. Mivel az elődöntő vesztesei is bronzérmet kaptak, az utolsó meccs előtt már csak az érem színe volt kérdéses. Egy újabb 0:3 (Kína) következett. A legjobb európai csapatként Kisházi Beatrix, Magos Judit és Lotaller Henriette bronzérmesként végeztek.
Klampár eltiltása miatt Berczik Zoltán szövetségi kapitány azonnal megtalálta a megoldást a párosra: Klampár helyett Gergely Gábort tette Jónyer mellé, ami nyerő húzásnak bizonyult.
A rekordnak számító, 62 ország részvételével megkezdődő vb-n a magyar férfi csapat nem volt szerencsés, hiszen Kínával, Japánnal és Jugoszláviával került egy csoportba. A csoportból csak az első kettő juthatott be az elődöntőbe. A japán válogatott edzője, a 12-szeres világbajnok Ogimura Icsiro úgy nyilatkozott, hogy ismét az ázsiaiak szerepelnek majd jól.
Az egyéni küzdelmek előtt Berczik óvatosan beszélt az esélyekről, de a következő napokban kiderült, hogy Jónyerrel és a Jónyer-Gergely párossal igenis számolni kell. Jónyer a döntőbe jutott, ahol a jugoszláv Anton Sztipancsics várta. A döntőben Jónyer 2:0-s hátrányból fordítva győzött, ami nagy bravúr volt. Legutóbb Sidó Ferenc nyert világbajnokságot 1953-ban Bukarestben, tehát 22 évet kellett várni az újabb férfi egyes világbajnoki címre.
A férfi egyes döntője után nem sokkal a két főszereplő a páros fináléjában is érdekelt volt. A magyar páros az első játszmát megnyerte, a másodikat elvesztette, de a harmadikban és a negyedikben már egyértelműen jobb volt, így aranyérmet szerzett.
A magyar küldöttség két arany- és egy bronzéremmel Kína mögött az éremtáblázat második helyén zárta az 1975-ös kalkuttai világbajnokságot.
A 33. asztalitenisz-világbajnokság véget ért Kalkuttában. A hölgyek csapatban szereztek egy fantasztikus bronzérmet. Jónyer István 22 év után világbajnok lett férfi egyesben! Legutóbb Sidó Ferenc nyert világbajnokságot 1953-ban Bukarestben. A döntő napján a nézők megtöltötték a csarnokot, ahol Jónyer és Gergely is asztalhoz állt. Jónyer megnyerte az egyes döntőt, majd a Jónyer-Gergely páros is diadalmaskodott a férfi páros versenyben.
E jeles alkalomból február 19-én szerdán 15 órakor (Larus étterem, Budapest, Csörsz u. 18/b) köszöntjük Jónyer Istvánt és Gergely Gábort egy sajtótájékoztató keretén belül.
33. világbajnokság – 1975. Kalkutta
Férfi egyes
64 közé jutásért:
Jónyer – Wikström (svéd) 3:2
Gergely – Manjit (indiai) 3:0
Tímár – Constantini (olasz) 3:0
Börzsey – Heinan (belga) 3:1
32 közé jutásért:
Jónyer – Kunz (csehszlovák) 3:2
Gergely – Choi Sung Kuk (dél-koreai) 3:0
Tímár – Wuisan (indonéz) 3:2
Börzsey – Douglas (angol) 3:1
16 közé jutásért:
Jónyer – Ceateno (kanadai) 3:0
Gergely – Stellwag (NSZK) 3:0
Tímár – Surbek (jugoszláv) 0:3
Börzsey – Secretin (francia) 1:3
8 közé jutásért:
Jónyer – Li Peng (kínai) 3:1
Gergely – Hsi En-ting (kínai) 0:3
4 közé jutásért:
Jónyer – Sarhojan (szovjet) 3:1
Elődöntő:
Jónyer – Konno (japán) 3:0
Döntő:
Jónyer – Stipancic 3:2 (-17, -12, 14, 15, 19)
Férfi páros
32 közé jutásért:
Jónyer/Gergey – Griffits/Davies (walesi) 3:0
16 közé jutásért:
Jónyer/Gergey – Konno/Taylor (japán/angol) 3:0
8 közé jutásért:
Jónyer/Gergey – Woznicza/Fraczyk (lengyel) 3:2
4 közé jutásért:
Jónyer/Gergey – Hsi En-ting/Lu Yun-sheng (kínai) 3:0
Elődöntő:
Jónyer/Gergey – Secretin/Constant (francia) 3:2
Döntő:
Jónyer/Gergey – Surbek/Stipancic (jugoszláv) 3:1 (14, -19, 16, 16)
Képek: Népsport 1975. év, Népsport 1975. év, Asztalitenisz magazin 1975. év