Már hivatalosan is csillag

A vírushelyzet ellenére is tekintélyes létszámú vendégsereg gyűlt össze az Ormai László Asztalitenisz-csarnokban a Jónyer István 70. születésnapjára rendezett ünnepségen. A négyszeres világ- és négyszeres Európa-bajnok klasszis egy nem mindennapi ajándékot is kapott a kerek évfordulóra.

A női és férfi magyar asztalitenisz-válogatott jelenlegi tagjai álltak díszsorfalat a bevonuló Jónyer Istvánnak, de a megjelentek között találtunk a sportágon belüli és kívüli hírességeket is, és persze nem hiányoztak az ünnepelt korábbi játszótársai sem. Közülük Gergely Gábor mondott beszédet – írhatnák, hogy fejből, de inkább kicsit lejjebbről jöttek a gondolatok.

„Egyszer Berczik Zoltán mesterünk születésnapja előtt megfogalmaztam és leírtam azokat a gondolatokat, amelyeket el akartam mondani – emlékezett vissza Gergely Gábor, akivel 1975-ben párosban, míg 1979-ben csapatban lett világbajnok Jónyer István. – Amikor aztán a pódiumra álltam és elkezdtem mondani, hogy »Kedves Zoli…«, lenéztem a papírra, majd egy teátrális mozdulattal eldobtam, mivel a szívemben volt, amit szerettem volna mondani. Ez Pistával is így volt most. Megköszöntem neki, hogy van nekünk, mert a magyar és az egyetemes asztaliteniszben ő A Jónyer. Egyszeri és megismételhetetlen ember. Segítőkész volt mindenben, az asztalnál és a magánéletben is. Nélküle nem jutott volna el oda a magyar asztalitenisz, ahova eljutott. Azt is hozzátettem még, hogy tegyen félre mindent, kopogtasson be a pingpongtermekbe, és nyugodtan mondja el, hogy mit lát, mert nála jobban senki sem érti ezt a játékot.”

Jónyer István tudott a neki szervezett ünnepségről, ám így is sikerült meglepni: „Amikor bejöttem és megláttam Klampár, Gergely, Takács, Kreisz társaimat, akikkel világbajnokságot nyertünk, már az elég volt ahhoz, hogy elérzékenyüljek, még a tenyerem is izzadni kezdett. Gondoltam, hogy valami lesz, de ekkora érdeklődésre nem számítottam a média és a játékosok részéről, fantasztikus bulit csinált a szövetség.”

A MOATSZ igazán különleges ajándékkal rukkolt ki. Egy hivatalos oklevéllel, amely azt tanúsítja, hogy mostantól az egyik csillag Jónyer István nevét viseli fent az égen.

„Jónyer István az életútjával, az eredményeivel, a munkásságával és persze a világbajnoki és Európa-bajnoki aranyakkal csillaga a nemzetközi sportéletnek és állócsillaga a magyar asztalitenisznek – indokolta az ajándék jogosságát Nátrán Roland, a Magyar Asztalitenisz Szövetség elnöke. – Ennek a szimbolizálásaként kapott a szövetségtől egy oklevelet. A hetvenes években elért eredményei évtizedek múltán is megmozgatják az asztalitenisz-világot, ezért azt hiszem, nem túlzás ez a csillag.”

Sárfalvi Péter habozás nélkül igent mondott a születésnapi ünnepségre való meghívásra.

„Nekem ők gyermekkori hőseim voltak, Jónyer István és az aranycsapat hetvenes évekbeli sikersorozata és a hetvenkilences világbajnoki győzelem olyan volt nekem, mint apukáméknak a londoni hat három – mondta a sportlétesítményekért és sportkapcsolatokért felelős helyettes államtitkár. – Mi rajtuk nőttünk fel, és a Kína elleni phenjani öt egyes kiütéses győzelemből rengeteg motivációt merítettünk. Az akkor még aktív sportoló apukám révén személyesen is ismertem ezeket a legendákat. Nemrég megkaptam a DVD-felvételt erről a bizonyos Kína elleni világbajnoki döntőről, ami elképesztő volt, azóta is gyakran előveszem és megnézem. Csak azt sajnálom, hogy a járvány árnyékában nem tudtak még többen eljönni, de így is nagyon sokan ünnepeltük Pista bácsit.”

Jónyer István, ahogy az egész aranycsapat, Bátorfi Zoltánnak is sokat jelent.

„Nekem édesapám volt az edzőm, és mindig azt hallgattam, hogy Jónyer, Gergely, Klampár és a többiek – idézte fel pályája kezdetét a női szövetségi kapitány. – Későbbi emlékem, hogy azon szerencsés játékosok közé tartoztam, akiknek a szövetségi kapitányuk volt Pista. Nagyon kedveltem őt mint edzőt, és úgy gondolom, hogy ő is engem mint játékost, szép emlékeket őrzök erről az időszakról. Tibivel pedig én még játszottam, elég sok mérkőzést, ami annak fényében nem csoda, hogy ő még ma is aktív. Ezek a meccsek nekem óriási élmények voltak, és most visszaemlékezve is azok.”

A magát rendkívül édesszájúnak valló Jónyer István a születésnapi tortáján vélhetően nem lepődött meg, nem úgy a róla elnevezett csillagon.

„Ez érdekes, nem tudom, kinek az ötlete volt. Még most sem tudom felfogni, majd talán néhány nap múlva… – kereste a szavakat a legenda, akinek az életfelfogása a hetedik iksz betöltése után sem változik meg. – Én a nyugodtságra és a békére esküszöm, ennek jegyében próbálok élni továbbra is. Nekem mindig megvan, hogy másnap mit csinálok majd, tehát célokat tűzök ki, és próbálom azokat elérni, ahogy azt tettem a pingpongban is. Berczik Zoli ebben nagy tanítóm volt, mert azt mondta, hogy »Fiam, amit ma megtehetsz, azt ne halaszd holnapra«.”