Magyar diadal az Ifjúsági Eb-n: Szántosi Dávid EB címe, a fiú csapat bronzérme – Interjú Böhm Gáborral

Rendkívüli sikerrel zárta a magyar ifjúsági asztalitenisz-válogatott az idei Európa-bajnokságot: 30 év után a csapat bronzérmet szerzett, Szántosi Dávid pedig 21 év után újra magyar aranyat hozott haza az ifjúsági egyéni versenyszámban. Böhm Gábort, az ifjúsági fiú válogatott edzőjét kérdeztük a mérkőzésekről, és persze arról, hogyan miként élték meg a pillanatokat.

Gratulálunk a csapat bronzérméhez! Elképesztő teljesítmény, mesélj, hogyan éltétek meg a csapatversenyt belülről? Melyik volt a legkönnyebb és a legnehezebb mérkőzés, és melyik bizonyult igazi fordulópontnak?

Köszönjük szépen a gratulációt! Először is szeretném kiemelni a csapatunk – Szántosi Dávid, Lei Balázs, Poór Balázs és Kizakisz Nikolaosz – fantasztikus összhangját. Ez a felkészülés alatt is érezhető volt, és a verseny nulladik napjától az utolsó pillanatig kitartott a jó hangulat. Ez végig meghatározta a légkört, és mindenki betöltött egy alapszerepet, függetlenül attól, ki milyen szinten pingpongozik jelenleg.

Nikosz érdemeit már itt az elején szeretném hangsúlyozni, bár negyedik emberként érkezett, csapatmérkőzésen ugyan nem játszott, mégis minden egyes alkalommal a csapat rendelkezésére állt. Elment mindenkivel beütni, ha hozni kellett valamit, ő vállalta, és telitorokból szurkolt, egyértelműen a csapat 100%-os tagja volt. Ugyanez elmondható Poór Balázsról is, aki időnként nagyon jó játékot mutatott, bár alapvetően tőle egy picit jobb teljesítményt is el lehetett volna képzelni. Nagyon nehéz szituációban volt, hiszen úgy álltunk fel, hogy volt két kiemelkedő egyes játékosunk, reálisan nézve egy gyengébb hármas játékosunk. Ennek ellenére Szántosi Dávid és Lei Balázs óriási érdeme, hogy az egész csapatverseny alatt semmilyen gesztussal nem érzékeltették a másik két játékos felé, hogy ők vinnék a csapatot. Valóban mindenki egyenrangú volt.

A csapatmérkőzések krónikája

Belgium ellen kezdtünk, az volt az egyetlen meccs, ahol Lei Balázs volt az egyes, Szántosi pedig a kettes, mert utána felcserélődtek, és Szántosi maradt az egyes poszton. Kifejezetten jól kezdtünk, Balázs kettőt nyert, Dávid pedig magabiztosan mutatkozott be. Mindketten legyőzték Closset-et, aki egyébként top 10-es játékos.

Ez a lendület kitartott a horvátok ellen is, ahol szintén magabiztos győzelmet arattunk. Ott Lei Balázs kikapott Hencltől, aki bombaformában játszott aznap, Balázs pedig egy picit fásultan. Szántosi nagyon szépen vezette a csapatot azon a meccsen, és Poór is hozzá tudott tenni. Az első nap után még jobban összeállt a csapat.

A csoportdöntőt a második napon az osztrákok ellen játszottuk, ami utólag kiderült, hogy rendkívül fontos volt. Sikerült 3-2-re győznünk egy meglehetősen nehéz mérkőzésen, mert Hodina – aki a csapattársam Ausztriában – nagyon jó napot fogott ki ellenünk. Leit megverte, majd Szántosi is döntő szettben tudta legyőzni. Magas színvonalú összecsapás jellemezte azt a találkozót.

Izrael: A papíron könnyű, mégis nehéz győzelem

Utána következett a legjobb nyolc közé jutás Izrael ellen, ami papíron könnyűnek tűnik, de egy kimondottan nehéz meccs volt.

Igen, pontosan így van. Látszólag az ember ránéz, és azt hiszi, hogy Izrael ellen könnyű mérkőzés vár ránk, de pontosan ez a meccs is megmutatja, mennyire erős mezőnyben sikerült ezt a harmadik helyet elérni. Tényleg eltűnnek az előzetes kiemelések, mindegyik csapat borzasztó jó játékerőt képviselt. A vártnál nehezebb meccsen, 3-1-re tudtuk csak legyőzni Izraelt, mert minden összecsapás kifejezetten szoros volt.

A lengyelek elleni negyeddöntő

Igen, jó meccs volt. Utána jött a negyeddöntő a lengyelek ellen, ami abszolút a csapatversenyszámunk legnagyobb mérkőzése volt. Lei Balázs kettőt is nyert, és a későbbi egyéni ezüstérmest sikerült megvernie döntő szettben, 14-12-re. Nem mondom, hogy élete legjobb játékát nyújtotta Balázs, de borzalmasan fegyelmezett volt, és fejben nagyon erős tudott maradni. Aztán a Formela elleni meccsét is lehozta.

Ehhez a mérkőzéshez még hozzátartozik, hogy 2-0-ra vezettünk, és Poórnak nagyon jó esélye volt hármasban nyerni. Már benne volt a levegőben, hogy 3-0-lal le tudjuk zárni, mert 2:2-nél 7-3 volt ide, de ez sajnos elment. Ott megfordult az egész meccs lélektana. A lengyelek nagyon feljöttek, mi pedig már egy picit abban a hitben voltunk, hogy 3-0-lal megnyerjük a meccset, és készülünk az elődöntőre, de ez nem így alakult. Blaszczyk nagyon jól játszott, legyőzte Szántosit, és a döntő mérkőzésnek is úgy mentünk neki, hogy már 0:1, 3:6 volt Formelának, de utána Balázs nagyon jól tudott váltani, és óriási győzelmet aratott egy rendkívül fontos meccsen. Ez a mérkőzés nekem is, és a csapattagoknak is eufórikus élmény volt. A szurkolótáborunk is fantasztikus volt.

Az elődöntő a játékvezetői döntések árnyékában

Ezzel bejutottunk a legjobb négybe, és nagyjából ugyanez a hangulat övezte az elődöntő mérkőzésünket is, amit nagyon sajnálok, hogy így alakult. Semmilyen szinten nem érdemelt a csapat egy 3-0-ás vereséget. Balázs ott is nagyon összeszedetten játszott, jó meccset hozott. Szántosinak ott egy picit gyengébb volt a játéka, de biztos vagyok benne, hogyha a mérkőzés tovább megy, a második egyéni meccsére összeszedte volna magát, és győzedelmeskedni tudott volna. Poór is ott mutatta az egész csapatjátékon a legjobb, legminőségibb játékot, nagyon közel volt egy főtáblás játékos legyőzéséhez.

Azért is nagyon sajnálom ezt a mérkőzést, mert nem csak a mi hibánkból, illetve az ellenfél jó játéka miatt lett ez az eredmény, hanem a játékvezetők elég erőteljesen beleszóltak abba a meccsbe. Lei hat szerváját is elvették mindenféle különböző indokok miatt; szinte a létező összes szervaszabályba belekötöttek, és ez nem volt korrekt dolog. Egészen eddig az egész Európa-bajnokságon senkitől nem vettek el szervát. Miért pont itt, ezen az elődöntőn kellett ennyire látványosan belenyúlni? Nem tudom. A meccs végén ezt meg is kérdeztem a játékvezetőktől. Ha egy picit ingerültebben cselekedtem, akkor elnézést kérek, sajnálom, hogy megtörtént a palánkberúgás, ezt nem így kellett volna nekem sem lereagálnom. De továbbra is tartom, hogy nem érzem igazságosnak a játékvezetést. Véleményem szerint sokkal tisztább lett volna, ha a két csapat tisztán lejátssza egymás ellen a jó hangulatú és jó minőségű meccset. Ez nem csak Lei meccsére igaz, ott volt főleg a játékvezetői ténykedés, de Szántositól is vettek el figyelmeztetés nélkül szervát. Poórtól is vettek el szervát, sőt, egy olyan sárga lapot kapott, ami százból egyszer sárga lap, tehát nagyon-nagyon szigorúan ítélte meg a játékvezető. Nem voltak következetesek, szóval sajnálom, hogy így történt. A viselkedésemet is sajnálom, de az egész meccsen történteket is, és én azért a mérkőzésért nem tudok haragudni a srácokra. De így is összességében nagyon bravúrosnak gondolom ezt a bronzérmet, már csak azért is, mert nagyon erős volt a mezőny.

Előzetes elvárások

Beszélgettünk a torna előtt, hogy mik az elvárások. Nem nagyon akartál belemenni jóslatokba, de akkor azt mondtad, hogy már a negyeddöntőbe kerüléssel is elégedett lennél, és onnantól kezdve mindenfajta eredmény, az már csak egy plusz. Azt a pluszt végül is a bronzéremmel sikerült elérni.

Ez tökéletesen sikerült! Pont az előzetes várakozásoknak megfelelően a nyolcig – nagy idézőjelben mondhatjuk, hogy – simán eljutottunk, ott pedig egy óriási meccset játszottunk. Ezért is volt egyébként nagyon-nagyon fontos, hogy még a csoportban az osztrákokat megverjük, mert ők utána megkapták a verseny későbbi győztesét, Romániát a főtáblán, és ellenük jóval nehezebb dolgunk lett volna, mint Izrael ellen a legjobb 16 között.

A párosok helyzete: Poór és Kizakisz

Most térjünk rá a párosokra. Sajnos a Poór, Kizakisz páros rögtön az első fordulóban búcsúzott az olaszok ellen. Milyen volt a mérkőzés játékképe?

Hát, finoman szólva sem brillíroztunk. Szerintem Nikosz és Balázs is a tudása alatt játszott egy picit. Ettől függetlenül lett volna esélyünk kiharcolni a döntő szettet, mert a második felállás sokkal jobban feküdt nekünk. Elbuktuk az első szettet, megnyertük a másodikat, buktuk a harmadikat, és nagyon vezettünk a negyedikben, de sajnos nem sikerült lehozni. Egyébként egy papíron erősebb olasz párossal játszottunk, szóval nem kell különösebben szégyenkezni emiatt.

Lei és Árpás: A legmélyebb pont

A legnagyobb meglepetés az, hogy a Lei, Árpás páros rögtön búcsúzott az első mérkőzése után a második fordulóban. Mi történt?

Nehéz erre bármit is mondani. Számomra is egyértelműen ez volt az idei Európa-bajnokság legmélyebb pontja, amikor az a párosunk, akik egyértelműen éremeséllyel mentek neki ennek a versenynek, már az első mérkőzésük után kiestek. Nagyon enervált játék volt. Nagyon bízom benne, hogy nem így történt, de még az is lehet, hogy egy picit lenézték az ellenfelüket, akik egyébként nagyon felszabadultan és nagyon jól játszottak magukhoz képest. Mi pedig nem tudtunk kellőképpen felpörögni, nem tudtunk jó minőséget játszani, és ezt igazából kihasználták a spanyolok. Látszódott Árpáson és Balázson is, hogy küzdenek az egész szituáció ellen. Nem megy, nem megy, de próbáltak belejönni, de sajnos mikor meg tudott volna fordulni a meccs, már túl késő volt. Hát, előfordul az ilyen, főleg mert nehezek ezek az első meccsek: jön az ellenfél, kifog egy jó napot, elengedi a kezét, rajtad pedig ott van a nyomás, hogy akár az egész verseny esélyeseként kiestél az első körben. Most sajnos ez a szituáció be is igazolódott, hogy nem sikerült érvényesíteni a papírformát, és egy elég szerény teljesítménnyel kiestek a párosból.

Szántosi és Closset: Az új összeállítás

Viszont a másik párosra, Szántosira és a belga srácra, Clossetre térve: ők először játszottak együtt, soha nem álltak még össze. Ahhoz képest az eredmény azt mutatja, hogy az első mérkőzésüket még megnyerték. Aztán érdekes módon a második, vagyis a legjobb 16 között montenegróiak búcsúztatták őket, de úgy, hogy még a döntő szettért ők harcoltak, és megvolt az esélyük, hogy kiharcolják a döntő szettet, mert nem emlékszem pontosan, de talán 10:6 is volt.

Abban a párosban esetleg volt-e több?

Nem én ültem a páros mögött, mert ugye ezt így beszéltük meg Zomborival, hogyha elkezdi valamelyikünk az egyik párost, akkor azt vigye is végig. Tehát Dávid ült mögöttük, ettől függetlenül láttam a második meccset, a montenegróiak elleni vesztes mérkőzést. Ugye ez egy elég késői időpontban volt már, most nem mintha ez kifogás lenne, de nagyon fáradtnak tűnt már mind Closset, mind pedig Dávid is. Ugyanazt tudom nagyjából elmondani, mint a Lei, Árpást legyőző spanyolokról, hogy a montenegróiak nagyon felszabadultak voltak és jól játszottak, mi pedig rossz döntéseket hoztunk. Tehát sajnos ebben a sportban ez nem fér bele, hogy akár egy százalékot is kihagyj a saját teljesítményedből. Ettől függetlenül én úgy gondolom, hogy így utólag persze könnyen okos az ember, de hogyha továbbjutottak volna abban a párosban, akkor lehet, hogy Dávid jobban elfárad, akkor ne adj Isten, az egyéni nem biztos, hogy így alakult volna, ahogy alakult, mert ugye vegyes párosban pedig elmentek egészen a 16-ig. A három fronton való terhelés azért elég sok lett volna, és jobban elfáradt volna az egyénire.

Az egyes versenyszám: Kizakisz Nikolaosz helytállása

Forduljunk rá az egyes versenyszámra. Kezdjük Kizakisz Nikolaosszal, aki egy erős csoportba került. Nem sokon múlott a továbbjutása, egy körbeverés miatt nem sikerült neki. Hogyan értékeled a szereplését?

Nagyon nehéz szituációba került, mert előzetesen nem volt pontja az Eb előtt, így harmadik kalapból sorsolták. Elég nehéz csoportba került. Egyből az olasz fiúval kezdett, aki a csapatversenyen már jó néhány meccset lejátszott, érezte a termet, benne volt a játékban. Nikosz ilyen téren hátrányban volt, neki még teljesen idegen volt a környezet, és ez eléggé látszódott is az első meccsén. Az olasz magabiztosan érezte a távolságot, érezte a tempót, Nikosznál pedig több olyan könnyű hiba is becsúszott az elején, ami egyértelműen annak tudható be, hogy még nem játszott előtte mérkőzést.

A görög ellen szépen küzdött, és 0-2-ről sikerült megfordítania a meccset. A játéka is sokkal jobb volt, ő is felszabadultabban játszott, ott már nagyjából meg tudta mutatni, milyen szinten tud pingpongozni. Csak sajnos a körbeverés miatt lecsúszott a főtábláról.

Poór Balázs: Könnyebb csoport, sok tanulságok

Viszont Poór Balázs könnyebb csoportba került, egy észt, illetve egy török játékossal került össze. Az észt játékost még nagyon simán, három szettben legyőzte. A második mérkőzésen már úgy állhatott oda a török ellenfele ellen, hogy ő már biztos továbbjutó volt. Mi történt a török elleni mérkőzésen?

Érezhető volt, hogy az alapcélkitűzés megvalósult. Sajnos ott egy picit megint visszatért a csapaton való játék Balázstól, mert az nem volt egy igazán jó meccs. Ott is a játékvezetők szóltak a szervájára, elvették a szervákat, és ennek túl nagy jelentőséget tulajdonított, kizökkentette saját magát a játékból. Nem tudta megjátszani a saját erősségeit, ezért is kapott ki egy nagyon szoros meccsen. Ha győzött volna, jelentősen könnyebb sorsolást kaphatott volna a főtáblán. Ezt a részét sajnálhatja nagyon, főleg azért, mert ahogy utána a főtáblán játszott az osztrákok második legjobbja ellen, azzal a játékkal a csoportban bárkit meg tudott volna verni, mert ott viszont egy kifejezetten jó meccset produkált. 2:1, 8:4-re is vezetett. Sajnos valami történt, ott jött pár kisebb hiba. Az osztrák meg tudta fordítani az eredményt. Összességében nézve Balázsnál voltak olyan jelek, amik előre mutatóak a későbbiekre nézve, mentálisan pedig sokat kell erősödnie.

Lei Balázs:Drámai szereplés egyéniben

Lei Balázs nagyon jó rajtot vett a főtáblán. Az első két mérkőzésén szettet sem veszített, majd a legjobb nyolc közé játszott a szlovák Palusekkel, aki már azért megszorongatta őt. Utána jött a legjobb négy közé a lengyel Blaszczyk, ahol egy drámai mérkőzésen maradt alul. Hogyan láttad Balázs teljesítményét?

Balázsról összességében csak jókat tudok mondani. Egy nagyon nehéz és megterhelő, hosszú időszak áll mögötte. A felkészülése sem úgy sikerült, ahogy azt előzetesen elterveztük. Ennek ellenére – bejöttek ezek a picit szerényebb páros teljesítmények – annyira össze tudta szedni magát egyénire. Felpörgette magát, a legjobb pingpongját vette elő. Két nagyon magabiztos, 4-0-ás győzelmet aratott kezdésként, utána Palusek ellen is – bár 4-2 lett a meccs – de kívülről is úgy tűnt, és szerintem ő is úgy érezte, hogy ezt a meccset nem fogja elveszíteni. Látszódott rajta, hogy magabiztos, tiszta fejjel játszik, teljesen rendben volt a játéka.

A Blaszczyk elleni volt az egész Eb egyik legnagyobb mérkőzése. A végén 4:3, 12:10-re maradt alul, sőt a döntő szettben 10:9-nél meccslabdája is volt, amit egyébként hibátlanul játszott le, és egy olyan „bólintást” kapott az ellenféltől, ami tényleg szinte százból egyszer sikerül. Fájó volt végignézni. Balázsnak fájdalmas lesz megemészteni, feldolgozni, de én bízom benne, hogy ebből a későbbiekben csak erőt fog meríteni, és még erősebben fog visszatérni.

Szántosi Dávid: 21 év után ismét Európa-bajnok cím!

Térjünk rá a friss Európa-bajnokra, Szántosi Dávidra, aki 21 év után tudott ismét aranyérmet hozni Magyarországnak Jakab János után. Kimondhatjuk, hogy az utánpótlás karrierjét megkoronázta ezzel a sikerrel. Szenzációs, amit letett az asztalra, de mégis hogyan repült el egészen a döntőig?

Voltak azért nehezebb pillanatok is ezen a szárnyaláson, mert tény, hogy az volt. Az első kör egy sima 4:0-ás meccs volt, pont az egyik spanyol ellen, akik megverték Balázsékat párosban. Az utána lévő körben a német Hersel elleni összecsapás volt egyértelműen a leggyengébb mérkőzése az egyéni szereplés alatt. Sokkal többet foglalkozott a körülményekkel, mint kellett volna. Nagyon sok szerencsés labdája volt az ellenfélnek, és nem volt megfelelő a fókusz sem, mint amilyennek lennie kellett volna. Az ötödik játszmában öt szettlabdája is volt 3:2-höz a német ellenfelének, és azt sikerült megfordítania Dávidnak, majd nyert 4-2-re.

Onnantól kezdve tényleg elindult a szárnyalása, a lehengerlő menetelés, mert utána annyira éles volt fejben, mentálisan, játékban, mindenben, hogy tényleg ledominálta az összes többi hátralevő mérkőzést. Csak pozitívumot tudok mondani róla, mert utána azzal a francia Noirault -val játszott, akitől nem is olyan rég Szombathelyen vereséget szenvedett. Ellene úgy nyert 4:1-re, hogy egy másodpercig sem volt esélye a franciának. Ugyanezt a jó játékot vitte tovább az angol Hunter ellen is, aki összesen 21 pontot ért el a négy szett alatt. Azt hiszem, erről többet nem is kell mondani.

Az utolsó napra úgy érkeztünk, hogy már biztos érmes volt, így jöhetett az elődöntő a román Bujor ellen. Ott is végig érezhető volt Dávidon, hogy nagyon magabiztos. Mindig felkészültünk az ellenfelekből, ha esetleg kellett valamit változtatni a meccsen, Dávid mindig jó ütemben tudott változtatni. Ott is egy nagyon simának mondható 4:1-es sikert követően jutott be a döntőbe. Ott az a Blaszczyk jött, akitől 3:0-ás vereséget szenvedett a csapatversenyen, és az első szett az úgy is nézett ki, mintha annak a meccsnek a folytatása lenne. Dávid nem találta a tempót, volt pár könnyed hibája, a lengyel fiú pedig betalált a nagy tenyeresekkel. Az 11:5-ös első szett elég simának tűnt. Ezután jött el a döntőnek szerintem a fordulópontja, ahol a második szettet sikerült Dávidnak megnyernie szorosan (11:9). Onnantól kezdve megint olyan fókuszban játszott, olyan mentális fölénnyel, hogy jó döntéseket hozott a mérkőzésen.

A döntő utolsó pillanatai: Egy felejthetetlen győzelem!

A vége nagyon izgalmasra sikeredett.

Igaz, a végén azért picit ránk ijesztett, mert 8:2 is volt az eredmény, aztán 10:7 is, és 10:10-re kiegyenlített az ellenfél. Annak tudatában, hogy Lei Balázst is hogyan győzte le, azért bevillant az én fejembe is a legrosszabb – biztosan sokan másoknak is eszébe jutott –, hogy "na, nehogy már ez még egyszer megtörténjen, hogy előnyből megver minket ez a srác". Szerencsére Dávid higgadt tudott maradni, és egy remekül lejátszott poénnal megszerezte az Európa-bajnoki címet, ezzel bosszút állt Balázson is.

Ez óriási eredmény, mert nagyon-nagyon jól játszott, különösen abban a tekintetben is, hogy korábbi Európa-bajnokságokon neki nem sikerült az éremszerzés, rengeteg alkalommal esett ki a negyeddöntőben. Most pedig feltette az i-re a pontot, hogy az utolsó utánpótlás Európa-bajnokságán csapatban bronzérmet szerzett, és a verseny királyszámát, az ifi egyest pedig megnyerte!

Kiemelt képen: Szántosi Dávid és Böhm Gábor öröme az EB győzelem után /ETTU/