Kóczián Éva és Volper László átvette az Életműdíjat
A két kiválóság mély nyomott hagyott a magyar asztalitenisz történelmében, amelyet a MOATSZ Életműdíjjal köszönt meg. Lencse Gyula a MOATSZ főtitkára személyesen az otthonukban nyújtotta át a díjakat.
Volper László, akit a sportág szerelmesei csupán "Laci bácsiként" ismernek, 1934-ben született és egész életét az asztalitenisznek szentelte. A csillaghegyi általános iskolában kezdődött pályafutása, és azóta is töretlen a szenvedélye a sport iránt.
Igazi áttörést a női válogatott edzőjeként ért el. Az 1982-es budapesti és az 1986-os prágai Európa-bajnokságokon is győzelemre vezette csapatát. Ezek az eredmények nemcsak a magyar asztalitenisz történetének mérföldkövei, hanem Volper László szakmai kiválóságának is bizonyítékai.
Azonban munkássága nem merült ki a felnőtt válogatott irányításában. Huszonhét éven át dolgozott a KSI-ben, ahol több ezer fiatalnak adta át az asztalitenisz szeretetét. Serdülő- és ifjúsági válogatott edzőként számos Európa-bajnoki dobogós helyezés fűződik a nevéhez. Ez a siker azonban csak töredéke annak a szenvedélynek és elkötelezettségnek, amellyel a fiatalokat formálta.
2011-ben ugyan visszavonult a versenysporttól, de nem hagyta abba a munkát. Az óbudai idősek körében népszerűsítette az asztaliteniszt, megmutatva, hogy a sport minden korosztály számára élvezetes lehet.
Volper László nem csupán egy edző, hanem a magyar sport legendás alakja. Példamutató életútja arra emlékeztet bennünket, hogy az elhivatottság, a szakértelem és az emberség mindig győzedelmeskedik.
Kóczián Éva, a magyar asztalitenisz történetének egyik legnagyobb alakja, 1936-ban született Budapesten. Sportolói pályafutását 1949-ben kezdte, és hamarosan a sportág élvonalába került. Bátyja, Kóczián József, aki szintén kiváló asztaliteniszező volt, nagyban hozzájárult tehetségének kibontakozásához.
Fiatal kora ellenére hamar sikereket ért el. 1952-ben már legyőzte a korábbi világbajnokot Farkas Gizellát, és ezzel felhívta magára a figyelmet. A következő években számos magyar bajnoki címet szerzett, és 1953-tól kezdve a magyar válogatott meghatározó tagja lett.
Világversenyeken is kiemelkedő eredményeket ért el. 1955-ben vegyes párosban világbajnok lett, 1961-ben pedig egyéniben ezüstérmet szerzett. Európa-bajnokságokon még sikeresebb volt: hatszor nyert aranyérmet, háromszor egyéniben. 1956 és 1962 között megszakítás nélkül ő volt Európa legjobb női asztaliteniszezője, nem mellesleg az ő nevéhez fűződik az első Európa-bajnoki cím megszerzése.
Az aktív sportolást 1968-ban hagyta abba, de az asztalitenisz mindig is fontos része maradt életének.
Számos kitüntetésben részesült, köztük a Sportérdemérem arany fokozatában. Az utókor a magyar asztalitenisz egyik legnagyobb legendájaként tiszteli. 2015-ben beválasztották az Európai Asztalitenisz Hírességek Csarnokába, ezzel is elismerve kiemelkedő pályafutását.
Kóczián Éva példamutató pályafutása inspirációként szolgálhat minden fiatal sportoló számára. Sikerét nemcsak tehetségének, hanem szorgalmának, kitartásának és alázatának köszönhette.
Mindkettőjüknek további jó egészséget kívánunk!
Kiemelt kép: Kóczián Éva és Lencse Gyula főtitkár
