Kínai edzőtábor: Úton a fejlődés felé

Mint ismert, négy fiatal fiú tehetségünk – Lei Balázs, Szántosi Dávid, Szabó Lénárd és Poór Balázs – vett részt a kínai edzőtáborban. A hazaérkezést követően az utóbbi két játékos szinte máris utazott tovább versenyezni, így az előbbi két játékossal beszélgettünk a kéthetes kínai edzőtáborról, amely mélyreható betekintést nyújtott a világ élvonalának felkészülési módszereibe. Az interjúban, amelyet a hazatérésük után adtak, nemcsak a fizikai megpróbáltatásokról, hanem a kulturális különbségekről is őszintén beszámoltak.

Korábban Szabó Krisztián szövetségi edző is megosztotta tapasztalatait, ezúttal a játékosok szemszögéből nyerhetünk bepillantást a kínai pingpong rejtelmeibe.

A monotonitás, mint a tökéletesség eszköze

Dávid, aki először vett részt kínai edzőtáborban, a legnagyobb meglepetést az edzések monotonitása okozta. "Majdnem minden edzésen ugyanazokat a feladatokat végeztük, ami két hétig még elviselhető volt, de hosszabb távon biztosan nagyon megterhelő lenne" – mondta. Balázs, aki már harmadszor utazott Kínába, árnyaltabban fogalmazott: "Az ismétlődő gyakorlatok segítettek abban, hogy össze tudjam hasonlítani a teljesítményemet az előző edzésekkel, és ezáltal növeljem az önbizalmamat." – folytatta Balázs. A kínai edzők módszerének lényege tehát az, hogy az ismétlés révén a játékosok tökéletesítsék a technikájukat, és automatizálják a mozdulataikat.

A fizikai és mentális megpróbáltatások

Az edzések nemcsak monotonok, hanem rendkívül kemények is voltak. "Reggeltől estig játszottunk, nagyon kevés szabadidőnk volt" – mesélte Dávid. A két hét alatt mindössze két fél nap pihenőjük volt, a többi időt szigorú edzések töltötték ki. A fizikai megterhelés mellett a mentális fáradtság is komoly kihívást jelentett. "Az időeltolódás és az átállás miatt az első napokban fáradtabb voltam" – mondta Balázs.

A kínai mentalitás: Szorgalmasabbak?

A kínai asztaliteniszezők szorgalma legendás, de a magyar játékosok szerint a valóság árnyaltabb. "Szerintem ők sem olyan nagyon nagy szorgalommal bírnak, de mivel kiskorukról kezdve csak edzenek, sokkal jobban kijönnek az eredmények" – mondta Dávid. Balázs még hozzátette: "Ők is ugyanúgy tudnak néha lézengeni, mint mi, de amikor nézik az edzők, akkor azért mindjárt más a hozzáállásuk." A kínai edzők sokkal szigorúbbak, mint az európaiak. Ott minden a pingpongról szól.

A fejlődés és a tanulságok

A kemény edzéseknek azonban megvolt az eredménye. Dávid szerint lazábbnak érzi magát és jobban egyben vannak a mozdulatai. Balázs is a lazább játékot emelte ki, és azt, hogy kevésbé tart az ellenfél támadásaitól. "Az egyszerű feladatok segítettek abban, hogy jobban érezzük a játékot, és magabiztosabbak legyünk" – mondta Balázs. A játékosok szerint a kínai edzésekből átvett egyszerű feladatok hasznosak lehetnek a versenyek előtti felkészülésben is. Mindketten szívesen mennének újra Kínába edzőtáborba, mivel ott kizárólag a pingpongra tudnak koncentrálni.

A jövő

A kínai edzőtábor nemcsak a fizikai és technikai fejlődésről szólt, hanem a mentális felkészülésről és a kulturális különbségek megértéséről is. A magyar játékosok megtapasztalták a kínai pingpong-paradoxont: a monotonitás és a keménység révén a tökéletességre való törekvést, valamint az edzői szigor és a játékosok közötti dinamikát.

A kínai edzőtábor tanulságai hosszú távon is hasznosak lehetnek a magyar asztalitenisz számára, a jövőbeni összetartások is segíthetnek abban, hogy a fiatal tehetségek a világ élvonalába kerüljenek.