Elbúcsúztak dr. Ormai Lászlótól
Augusztus 29-én a róla elnevezett Marczibányi téri csarnokban tartották meg dr. Ormai László búcsúztatóját.
Nem így szoktuk meg az Ormai László Asztalitenisz-csarnokot. A sok-sok asztal helyett ezúttal a félkörívben felállított székek foglalták el a legtöbb helyet, a félhomályban pedig nem a labdák pattogását hallottuk, hanem néhány jelenlévő búcsúbeszédét.
„Ez a megszámlálhatatlan siker annak köszönhető, hogy te, Laci bácsi vaskézzel, szigorral, a munkában bízva folyamatosan rajta tartottad a szemed a sportágon – méltatta Fábián László, a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkára a Statisztikát fogalommá tevő Ormai Lászlót. – Azt mondták a nagy szakemberek, hogy ez a fantasztikus sikersorozat, amit elértél ezzel az egyesülettel, az asztaliteniszben olyan jelentőségű, mint az, hogy hat háromra megvertük az angolokat Angliában (labdarúgásban – a szerk.). Később, amikor magamhoz tértem mint sportoló, és láttam, hogy mi mindent kell megtenni a sikerekért, az általad végzett munka példaértékű volt számomra. Köszönöm, hogy utat mutattál nemcsak a szeretett sportágadban, hanem a magyar sportban mindenki számára ezzel a kemény és határozott fellépéseddel, mégis az úriember megjelenésével.”
Kovacsics Imrét a nyár elején választották meg a Magyar Asztalitenisz Szövetség elnökévé, így Ormai Lászlótól már nem nagyon kaphatott tanácsokat.
„Akik őt régóta ismerték, tudják, hogy valahogy így képzelte volna el a földi élettől való elbúcsúzását. Azok közt, akik ismerhették, szerették, akik a tanítványai voltak, akik becsülték – mondta Kovacsics Imre, majd személyesebb hangvételre váltott. – Te megmutattad, amikor ifjúsági labdarúgóként egy kisebb labdára váltottál és feltetted rá az életedet, hogy mi is az a profizmus, mennyi munka, szenvedés és áldozat az, ami ezt a sportágat oda juttatta, ahol most tart. Az első BEK-serleg 1970-es elhódításakor én még meg sem születtem. Amikor viszont testnevelőtanárként végeztem, mindig azt hallottam, amikor az asztaliteniszről volt szó, hogy a Statisztika, a Statisztika, a Statisztika. Ez azonban nem csak a Statisztikáról szólt, hiszen te voltál a női válogatott szövetségi kapitánya is. Jövőre lesz a Magyar Asztalitenisz Szövetség százéves, és ennek ünneplésekor ott leszel velünk, kihagyunk neked egy széket, a nevedet ráírva.”
Klubvezetői és válogatottbeli tisztségei mellett Ormai László nevéhez fűződik többek között a Magyar Edzők Társaságának megalapítása is. A MET elnöke, a vele napi kapcsolatban álló Molnár Zoltán is beszédet mondott a megemlékezésen.
„A Laci bácsi által vezetett klub, a Statisztika egy nagy család volt, ahol mindenki szeretetteljes környezetben, egymással összetartva, keményen dolgozott a sikerért – beszélt a magyar klubasztalitenisz zászlóshajójáról Molnár Zoltán. – A feleségével, a nemrég elhunyt Komlódi Etelkával, Eci nénivel és a statisztikás edzőkkel családias gondoskodással nevelték a bajnokokat. Edzői karrierje egy irodai folyosón felállított pingpongasztalnál kezdődött, majd évek kemény munkája után jöttek a magyar bajnoki címek és a Statisztika példátlan világsikere. Dr. Ormai László kiemelkedően sikeres karrierje igazolja számunkra azt is, hogy a sport világában semmi sem lehetetlen. Őt edzőként az elhivatottsága, a sikerbe vetett hite, a szakmai igényessége és a szorgalma vezette a világ élvonalába. Korán kitüntettél a bizalmaddal, hiszen már tizenhét évvel ezelőtt melletted dolgozhattam mint a MET alelnöke. A feladat, amit tőled kaptunk, így hangzik: »A MET legyen a magyar sport szolgáltató tudásközpontja.« Soha nem felejtjük, és ígérem, ezért mindennap elkötelezetten dolgozunk.”
A tanítványok nevében a háromszoros Európa-bajnok, kétszeres világbajnoki bronzérmes, edzői életműdíjas Kisházi Beatrix búcsúzott a könnyeivel küszködve:
„Laci bácsi szép, hosszú életet élt, de már most hiányoznak a beszélgetések, a látogatások, és az a tudat, hogy mindig volt, akihez fordulhattunk örömünkben, bánatunkban, mert mi egy igazi pingpongcsalád voltunk. E nagy család tagjai, az összes volt játékos, valamint a ma még meglévő Statisztika Asztalitenisz Utánpótlás Akadémia csapata nevében fájó szívvel búcsúzunk dr. Ormai Laci bácsitól. Köszönünk neki mindent, nyugodjék békében!”
