Egy történelmi aranyérem ötvenéves története
Ötven évvel ezelőtt, 1976. augusztus 5-én Tauber Zoltán megnyerte az asztaliteniszezők férfi egyéni E kategóriáját a torontói Paralimpiai Játékokon ésgyőzelmével megszerezte Magyarország első paralimpiai aranyérmét.
A történelmi sikert azonban akkor nem követhette méltó ünneplés. A magyar küldöttséget politikai döntés nyomán hazarendelték, az addig megszerzett eredményeket pedig törölték a hivatalos jegyzőkönyvekből. Tauber Zoltánnak és a magyar paralimpiai mozgalomnak negyven évet kellett várnia arra, hogy a győzelmét ismét hivatalosan is elismerjék.
A torontói paralimpia
Az esemény fontos állomás volt a paralimpiai mozgalom történetében, mivel a gerincvelősérült sportolók mellett ekkor vehettek részt először amputált és látássérült sportolók is a versenyeken. A Nemzetközi Paralimpiai Bizottság (IPC) történeti adatbázisa szerint Torontóban 41 ország 1271 sportolója indult. A versenyzők 13 sportág 448 versenyszámában mérhették össze tudásukat.
Az 1976-os kanadai sportvilágeseményt az V. Paralimpiai Játékokként tartják nyilván, holott akkoriban még nem nevezték paralimpiának. A '76-os esemény hivatalos elnevezése Torontolympiad – 1976 Olympiad for the Physically Disabled volt.
A versenyeket kezdettől beárnyékolta a Dél-afrikai Köztársaság részvétele körül kialakult politikai vita. Az országban ekkor még az apartheid, vagyis a faji elkülönítés rendszere volt érvényben. Bár emiatt az olimpiai mozgalomból már kizárták őket, a paralimpiai versenyeken továbbra is részt vehetettek. Küldöttségének indulása ellen több állam is tiltakozott, egyes csapatok pedig visszaléptek a játékoktól. A konfliktus végül a magyar versenyzők szereplését is félbeszakította.
A magyar csapat Torontóban
A küldöttség 13 sportolóból állt, a magyar paralimpiai csapatot három asztaliteniszező, öt atléta, egy íjász és négy úszó képviselte.
A felkészülés és a kiutazás körülményei jelentősen elmaradtak a mai lehetőségektől. Az állami támogatás nem fedezte a teljes utazás költségeit, ezért a szükséges repülőjegyek, formaruhák és felszerelések egy részét személyes kapcsolatok segítségével szerezték meg és a sportolók edzőik nélkül utaztak el Kanadába.
A nehéz körülmények ellenére a magyar csapat már az első versenynapokon két érmet nyert. Tauber Zoltán asztaliteniszben győzött, Oláh József pedig a látássérült atléták 100 méteres síkfutásában szerzett bronzérmet.
Tauber Zoltán történelmi győzelme
Tauber Zoltán 1934-ben született. Tizenegy éves korában egy háborúból visszamaradt robbanószerkezet miatt elveszítette mindkét kézfejét. Később Budapesten ismerkedett meg az asztalitenisszel, és rövid idő alatt eredményes versenyzővé vált.
Torontóba világbajnokként, kétszeres Európa-bajnoki ezüstérmesként és sokszoros magyar bajnokként érkezett. Negyvenkét éves volt, amikor pályafutása legfontosabb versenyén asztalhoz állhatott.
A férfi egyéni E kategória küzdelmeit 1976. augusztus 5-én rendezték meg. Az IPC eredményarchívuma szerint öten indultak a versenyben. A résztvevők körmérkőzéses rendszerben játszottak, vagyis mindenki valamennyi ellenfelével megmérkőzött, és Tauber Zoltán mind a négy mérkőzését megnyerte. A döntő játszmában a svéd Hake Peterson ellen 31–29-re győzött, ezzel megszerezte Magyarország első paralimpiai bajnoki címét.
Tauber ekkor még nem tudta, hogy a magyar küldöttségnek politikai utasításra el kell hagynia a játékokat, hiszen a döntést az eredményhirdetésig nem közölték vele. Úgy játszhatta le utolsó mérkőzését, hogy kizárólag a versenyre összpontosított. Tauber átvette az aranyérmet, és csak ezután értesült arról, hogy a csapatnak másnap haza kell indulnia.
A magyar küldöttség hazarendelése
A Magyar Népköztársaság kormánya a Dél-afrikai Köztársaság részvétele miatt elrendelte a teljes magyar küldöttség hazatérését, a sportolóknak nem volt lehetőségük arra, hogy folytassák a versenyzést. A rendezők a szabályok értelmében a magyar csapat távozását visszalépésként kezelték. Emiatt az addig megszerzett magyar eredményeket törölték a hivatalos jegyzőkönyvekből. Tauber Zoltán aranyérme és Oláh József bronzérme is lekerült a nemzetközi eredménylistáról.
Tauber attól tartott, hogy a már átvett aranyérmet is visszakérhetik tőle. Egy későbbi visszaemlékezésében így fogalmazott: „A díjátadás után az aranyérmet elrejtettem a zoknimba, hogy ha visszakérnék, azt mondhassam, elvesztettem.”
A medált így hazahozta Magyarországra, győzelme azonban évtizedeken keresztül nem szerepelt a hivatalos paralimpiai eredmények között.
A küldöttség itthon sem részesült ünnepélyes fogadtatásban, emellett a sportolókat is arra utasították, hogy ne beszéljenek a történtekről. Tauber Zoltán történelmi sikere ezért hosszú időre háttérbe szorult.
Negyven év után ismerték el újra az eredményt
Magyarországon Tauber Zoltánt mindvégig az első magyar paralimpiai bajnokként tartották számon, a nemzetközi eredménylistán azonban sokáig nem szerepelt a torontói győzelme.
Az eredmények hivatalos elismertetését Nádas Pál, a Magyar Paralimpiai Bizottság (MPB) korábbi elnöke kezdeményezte. A hazai szervezet az IPC-hez fordult, és kérte az 1976-ban törölt magyar eredmények felülvizsgálatát. Az IPC végül Gömöri Zsolt, korábbi MPB elnök, Szekeres Pál, az MPB tiszteletbeli elnöke és Szabó László, MPB elnök közbenjárására, a kanadai Torontolimpádot követő negyven évvel, 2016-ban ismerte el Tauber Zoltán aranyérmét és Oláh József bronzérmét, az eredményeket pedig visszahelyezte a nemzetközi archívumba.
A paralimpiai érmeket nyilvános ünnepség keretében, a riói paralimpiára készülő Magyar Paralimpiai Csapat eskütételi ünnepségén 2016. augusztus 28-án a Nemzeti Színházban adták át újra. Az eseményen Tauber Zoltán személyesen ismét átvehette az aranyérmet, a sportoló így negyven évvel torontói győzelme után hivatalosan is elfoglalhatta helyét a magyar és a nemzetközi paralimpiai mozgalom történetében. Oláh József, atlétát családja képviselte az eseményen, érmét özvegye kaphatta meg immáron hivatalosan.
Tauber Zoltán 2020. szeptember 10-én, 86 éves korában hunyt el. Győzelme nemcsak egy kivételes sporteredmény volt, hanem a magyar paralimpiai mozgalom egyik legfontosabb történelmi pillanata is.
Forrás: Magyar Paralimpiai Bizottság
