A Magyar Országos Asztalitenisz Szövetség (MOATSZ) 2024-ben nagyszabású ünnepség keretében emlékezett meg fennállásának 100. évfordulójáról. A centenáriumi esemény különleges alkalom volt, amely nem csupán az asztalitenisz magyarországi történetének megünneplését szolgálta, hanem a sportág múltját, jelenét és jövőjét is méltóképpen helyezte a középpontba. Az eredetileg Esztergomba tervezett rendezvényt az ottani árvízhelyzet miatt a siófoki Azúr Hotel festői környezetében tartották meg, amely kiváló helyszínt biztosított az ünnepség számára. Az esemény nemzetközi színvonalát a számos külföldi és magyar vendég részvétele is erősítette, továbbá a program magas színvonalú, különleges elemekkel gazdagított műsorát kísérte.
A rendezvény egyik fő programpontja egy Szabó László által megelevenített látványos színházi előadás volt, amely a MOATSZ megalapításának történelmi pillanatait idézte fel. A műsor során olyan meghatározó személyiségek életútját ismerhettük meg, akik 1924-ben hozzájárultak az asztalitenisz szövetség létrehozásához, mint például Ullmann György, Sulyok János, Kehrling Béla és Dr. Horváth Kornél. Az előadás kiemelte, hogy Magyarország nem csupán a sportág egyik alapító nemzete volt, de számos világraszóló sikert is elért az asztalitenisz terén. Budapest például 1958-ban az első Európa-bajnokságnak adott otthont, amely mérföldkő volt a sportág történetében. Az ünnepi előadás érzékletes módon ábrázolta, hogy a magyar asztalitenisz szövetség nemcsak hazai szinten, hanem nemzetközi színtéren is meghatározó szerepet töltött be.
Kovacsics Imre, a MOATSZ elnöke beszédében különleges módon tekintett vissza a sportág százéves történetére. Kiemelte Barna Viktor legendás alakját, aki 22 világbajnoki címével máig egyedülálló rekordot tart a sportág történetében, továbbá Mednyánszky Máriát, Sidó Ferencet és további nevek végtelen sorát, akik magasan kiemelkedő példát mutatnak az utókor számára. Hangsúlyozta, hogy Magyarország az asztalitenisz nemzetközi fejlődésének egyik motorja volt, különösen azzal, hogy a Nemzetközi Asztalitenisz Szövetség (ITTF) és az Európai Asztalitenisz Unió (ETTU) alapító tagjaként komoly hatást gyakorolt a sport globális elterjedésére. Kovacsics beszédében külön kitért a magyar csapat legutóbbi világbajnoki címére, amelyet 1979-ben, Phenjanban szereztek, ezzel hosszú időre beírva hazánkat az asztalitenisz történetének aranykönyvébe. Az "Aranycsapat" - Jónyer István, Klampár Tibor, Gergely Gábor, Kreisz Tibor, Takács János; Berczik Zoltán vezetésével - győzelme azóta is a magyar asztalitenisz egyik legnagyobb sikere. Fontos még kiemelni, Klampár Tibor férfi egyesben szerzett negyedik helyezését 1988-ból és a Tóth Krisztina – Bátorfi Csilla női párosunk negyedik helyezését 2000-ből. Nemcsak a világon, hanem Európában is számos alkalommal hangzott el a magyar himnusz sportolóink számára, Kóczián Éva, Klampár Tibor, Oláh Zsuzsa, Szabó Gabriella, Kriston Zsolt, Faházi János, Bátorfi Csilla, Tóth Krisztina, Póta Georgina, Németh Károly és mint említettük, hosszasan lehetne még sorolni a neveket. Kovacsics Imre kihangsúlyozta, hogy a következő száz év történelmét most írjuk és azon leszünk, hogy ezeket az eredményeket megközelítsük.
Záróbeszédében Elnökünk az alábbi köszönetet mondta: „Hálával tartozom mindenkinek, aki ismertséget szerezve vagy ismeretlenül sokat tett a magyar asztaliteniszért. Köszönet jár azoknak, akik elhivatottak voltak e gyönyörű játék felvirágoztatásában. És különösen köszönöm ezt azoknak: takarítóknak, portásoknak, irodai-dolgozóknak, klubvezetőknek, főtitkároknak, elnökségi tagoknak, edzőknek sportolóknak, játékvezetőknek, szülőknek és a száz év magyar sportvezetésének, akik ugyan nem szerepelnek ebben a könyvben – hisz száz kötet is kevés lenne mindenki felsorolására –, de ugyanúgy az életüket tették erre a sportra. A Jóisten áldja meg a magyar asztaliteniszt a következő száz évben!”
A rendezvényen felszólalt Raul Calin, a Nemzetközi Asztalitenisz Szövetség (ITTF) főtitkára, aki beszédében méltatta Magyarország jelentőségét a sportág fejlődésében. Kiemelte, hogy a magyar sportolók számos világraszóló eredményt értek el, és gratulált a MOATSZ-nak az elmúlt száz év alatt végzett munkájához. Hangsúlyozta, hogy Magyarország továbbra is kulcsszerepet játszik a nemzetközi asztalitenisz közösségben, és a jövőben is fontos partnere marad az ITTF-nek.
A hazai sportélet vezető képviselői is jelen voltak az ünnepségen, többek között Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság tiszteletbeli elnöke és korábbi köztársasági elnök. Beszédét egy gyors közvéleménykutatással kezdte a publikum összes jelenlévőjéhez: Ki pingpongozott már? Mindenki kivétel nélkül feltette a kezét. Az asztalitenisz abban a kivételes helyzetben van, amelyet szinte mindenki űzött már valamilyen formában, testnevelési órán, lakóparkban, strandon vagy épp számtalan további rendhagyó helyen. Kiemelte, hogy a világ egyik leggyorsabb sportága miénk, ahol tizedmásodperc alatt döntést kell hoznunk. Nagy megtiszteltetés számára, hogy az egykori Aranycsapat tagjaival készülhetett ő is a tatai edzőtáborban, sőt még kicsit pingpongozhatott is velük. Elmesélte, hogy amíg nekik mindössze napi kettő edzésük volt, addig a pingpongosoknak négy. A szemében a pingpongosok igazi sportemberek.
Gyurta Dániel, a Külgazdasági és Külügyminisztérium Sportdiplomáciai Főosztályvezetője, beszédében hangsúlyozta, hogy az asztalitenisz technológiai fejlődése ellenére a sportolók szenvedélye és elhivatottsága állandó maradt. Kiemelte, hogy a sportág fejlődése tükrözi a globális sporttrendek változásait, miközben a játékosok mindig megőrizték a sport iránti elkötelezettségüket. Gyurta szavai emlékeztették a közönséget arra, hogy a magyar asztalitenisz folyamatosan lépést tart a nemzetközi szinttel, és a jövőben is képes lesz meghatározó eredményeket elérni.
Berkó Lajos, a Honvédelmi Minisztérium Sportért Felelős Államtitkárságának Kabinetfőnöke, beszédében méltatta a MOATSZ erőfeszítéseit, hogy a sok kihívás ellenére is méltóképpen szervezte meg a centenáriumi ünnepséget. Köszönetet mondott azoknak, akik támogatták a rendezvény megvalósulását, és hangsúlyozta, hogy az asztalitenisz nem csupán a versenysportban, hanem a társadalmi kapcsolatok építésében is jelentős szerepet játszik. Számos sportsikert felsorolva fejezte ki büszkeségét az asztalitenisz sportág és a magyar asztalitenisz iránt.
A Magyar Olimpiai Bizottság főtitkára, Fábián László kihangsúlyozta, hogy asztaliteniszezőink minden olimpián részt vettek és bízik benne, hogy ez a tendencia a jövőben is folytatódni fog. Megjegyezte, hogy az olimpiai mozgalom fontosságát a sportág alapítói ismerhették, mert az asztalitenisz hihetetlen népszerűségnek örvend a világon. Beszéde végén köszönetet mondott a párizsi olimpiai és paralimpiai élményekért és gratulációját fejezte ki sportolóink, Póta Georgina, Madarász Dóra, Ecseki Nándor, Arlóy Zsófia, Szvitacs Alexa, Pálos Péter, Major Endre és edzőik részére.
Harczi Zsolt, a MOATSZ szakmai igazgatója elmondta, hogy játékosként és edzőként más-más élmény ott lenni egy olimpián. Úgy érzi edzőként sokkal nagyobb a felelősség, mint játékosként. A sportágunk számára – bár kétszer már közel voltunk hozzá – hiányzik az olimpiai érem, ezért a következő évek legkomolyabb célkitűzései közé tartozik, hogy legalább egyet nyerjünk.
A centenáriumi ünnepség különleges pillanata volt a Magyar Posta által kibocsátott limitált kiadású emlékbélyeg és boríték bemutatása, amely a százéves évfordulót ünnepli. Dr. Mikecz Péter, a Magyar Posta marketingkommunikációs főigazgatója ismertette a bélyeg tervezési folyamatát, amely a sportág népszerűségét hivatott megörökíteni mind amatőr, mind profi szinten.
A gálán több életműdíjat is átadtak, amelyekkel a sportág kiemelkedő alakjait tüntették ki. Kóczián Éva és Volper László életműdíjban részesültek, míg Jacobi Rolandot és Ullmann Györgyöt posztumusz életműdíjjal ismerték el, ezzel is tisztelegve a sportág magyarországi úttörői és kiválóságai előtt. Az ünnepséget a hagyományos születésnapi torta felvágása zárta, amelyet egy kötetlen hangulatú gálavacsora követett. A vendégek kötetlen beszélgetések során emlékeztek meg az elmúlt száz év dicsőséges pillanatairól, és reményteljesen tekintettek a jövőbe, hogy az elkövetkező évtizedek is hasonlóan eredményesek legyenek.
A MOATSZ a centenáriumi esemény megrendezését külső támogatások segítségével valósította meg, és a szervezők külön köszönetet mondtak azoknak a cégeknek és szervezeteknek, amelyek hozzájárultak a rendezvény sikeréhez.
A magyar-kínai diplomáciai kapcsolatok 75. évfordulója
A centenáriumi ünnepség különlegessége volt a második nap, amelyet teljes egészében a magyar és kínai asztalitenisz kapcsolatok megünneplésére szenteltek. A kínai nap programjai a két nemzet asztalitenisz történetében játszott meghatározó szerepét hivatottak bemutatni, egymás tiszteletét, valamint a köztük fennálló baráti és sportdiplomáciai kapcsolatokat hivatottak mélyíteni.
Korábbi terveink szerint az esemény során kiemelt szerepet kapott volna a 1979-es phenjani világbajnokság, amely során a magyar válogatott a kínai csapattal vívott emlékezetes csatát. Szerettük volna meghívni a világbajnokság döntőjének kínai versenyzőit, akik örömmel fogadták az invitálást, azonban egészségügyi okokból sajnos nem tudtak részt venni.
A magyar-kínai nap programját számos fellépő színesítette, elsőként a Magyar-Kínai Asztalitenisz Klub két ifjú tehetséges játékosa tartott bemutatót, ahol a kínai játékosok modern technikákat és edzési módszereket mutattak be a közönségnek. Emellett szakmai előadásra is sor került, amely a kínai asztalitenisz edzésmódszereinek világhírű eredményeit, valamint a magyar játékosokkal való együttműködést mutatták be. Ha már az asztal előkerült, akkor nem maradhatott el egy parázs összecsapás sem, Póta Georgina és Kovacsics Imre is ütőt ragadtak.
Mengyi Li gasztroblogger a kínai gasztronómiában engedett mélyebb bepillantást, az ételkülönlegességek mindenki szeme láttára készültek el, melyeket később meg is lehetett kóstolni.
Az ünnepségen nem maradhatott el a zene és tánc sem, elsőként Wangh Jia Ju lépett színpadra. Őt követte Oláh Vilmos klasszikus gitárszólója, akit a Virtuózok műsorából is sokan ismerhetnek, majd Hintalan-Mondok Yvette kápráztatta el a közönséget fantasztikus hangjával. Nyári Károly és Nyári Edit, apja-lánya előadása is sokan arcára csalt mosolyt, sőt még a közönséget is dalra fakasztotta. Kulturális programjaink végezetéül a Jászság népi együttes tartott egy fantasztikus néptánc előadást, bemutatva a hagyományos magyar mozdulatokat.
Köszönjük szépen mindenkinek a részvételt!
Nagyon köszönjük továbbá a Siófoki Azúr Hotel vezetőségének és munkatársainak az együttműködést. Rugalmasságuk és segítőkészségük tette lehetővé a sok nehézség ellenére a gyors helyszínváltást és a színvonalas megvalósítást.
Bízzunk együtt egy újabb csodálatos 100 évben!
Hajrá Magyar Sport,
Hajrá Magyar Asztalitenisz!
További képek: https://www.flickr.com/photos/pelicommedia/albums/72177720320468527
Fotó: Hoffer Szilvia