Amíg szükség van rá, csinálja

Ormai László-díjjal tüntették ki Oláh Zsuzsannát, aki nyugdíjasként sem hagyja abba az edzősködést.

Oláh Zsuzsa a fél életét a dr. Ormai Lászlóról elnevezett csarnokban töltötte, így számára még nagyobb jelentőséggel bír a sportvezetőről elnevezett díj, amelyre a Magyar Edzők Társaságának elnöksége javasolta.

„Óriási megtiszteltetés, főleg azért, mert egy évben csak egy edző kaphatja meg ezt a díjat – nyilatkozta Oláh Zsuzsa. – Én Ormai Laci bácsi kezei között nőttem fel, és nagyon szerencsésnek érzem magam, amiért tőle is tanulhattam az edzői szakmát. Tizennyolc éve dolgozom itt, előtte húsz évig voltam a Statisztika játékosa, tizenhárom-tizennégy év kivételével mindig ezért a klubért játszottam és dolgoztam. Hatalmas örömmel végzem ezt a munkát, és bár nyugdíjba mentem, amíg szükség van rám, és érzem a motivációt, addig próbálom csinálni.”

A játékosként háromszoros Európa-bajnok korábbi kiválóság az elmondása szerint mindig azzal a céllal dolgozott, hogy a magyar válogatottnak neveljen ki olyan fiatalokat, akik aztán méltóképp tudják képviselni az országot a világversenyeken. A fegyelmet minden edzésen megköveteli, a gyerekek azonban így is szeretik őt.

„Nagyon nagy játékosmúlttal rendelkezik, ezért mindig tudja, hogyan kell felépíteni az edzéseket – beszélt Zsuzsa néniről Czeglédi Dorka, a Statisztika Utánpótlás Akadémia asztaliteniszezője. – Minden apró részletre figyel, nagyon jók vele az edzések. Amikor belép a terembe, mindenki rendkívül fegyelmezett, mert mindenki felnéz rá és tiszteli őt. Az edzések végén remek történeteket mesél az életéről és a pályafutásáról. Van mit mesélnie.”

Ha Oláh Zsuzsán múlik, még sok érdekes történetet oszt meg a tanítványaival: „Eljátszottam a gondolattal, hogy nyugdíjasként otthon pihengethetnék, de aztán gyorsan el is vetettem, mert az én életem az asztalitenisz és a Statisztika.”