A világbajnok csapattársak is elbúcsúztak Takitól

Jónyer István:

Ő volt a „kisjónyer”, amit engedtem neki, hogy így használja a nevemet. Én csíptem nagyon, mert vele borzasztóan szerettem edzeni. Lehetett látni a szemén, hogy ő mindig is odafigyelt az edzésre és szeretett volna jobban játszani. Sőt, edzések végén mindig el is mondta a véleményét, hogy na ez a mai edzés, ez igen jó volt, most már jobban megy a fonák, ez megy jobban, az megy jobban. Minden fantasztikus edzés után meghívtam egy korsó sörre, vagy ilyenekre, hogy mégis azért, úgy mondjam honoráljam az ő játékát, hogy egy hatalmasat edzettünk. Legendás volt, hogy a '79-es világbajnokságon túlordította a 22 ezer embert. Olyan hangja volt, hogy kegyetlenség. Mindenki tapsolt, de ő megoldotta, hogy a leghangosabb legyen. Viszlát, Taki!

Klampár Tibor:

Takival nagy csibészek voltunk. A kettőnk közül az ő dumája volt a legzseniálisabb, minden helyzetben feltalálta magát. Elképesztő figura volt, aki mindemellett nagyszerű játékos is. Volt, hogy megvert mindenkit. Vele jókat lehetett edzeni, sőt sokszor fogadásokat is kötöttünk egymás közt, amivel még jobban hajtottuk egymást. A 79-es vb-n pedig elképesztő hangulatban játszottunk, hatalmas zaj volt a csarnokban, de a Takinak sikerült túlordítania. Az egész teremben ő volt a leghangosabb, szinte a győzelembe hajszolt minket. Nyugodj békében, Taki!  

Gergely Gábor:

Nehéz mit mondani a barát, a játszótárs elvesztéséről. Sajnos tudtuk, hogy nagy a baj, mert Taki nagyon rossz állapotban volt. A szervezete végül már képtelen volt legyőzni a legyőzhetetlen kórt. Elvesztette élete legnagyobb “meccsét”.
Hiányzik már most, de feledni soha nem fogjuk világbajnok társunkat.
Vigyázz magadra, ott fent, ha már mi nem tudtunk itt lent megóvni Téged!

Kreisz Tibor:

Taki, emlékszem Phenjanra, egy szobában aludtunk, és éppen a csapatmérkőzések zajlottak. Minden este azon gondolkodtunk, hogy mikor tudunk játszani és segíteni a többieknek. Aztán Zoli berakott minket a románok ellen, és megnyertük minden meccsünket. Vártuk, hogy talán még tudunk játszani és tudunk segíteni a többieknek, hogy tudjanak egy kicsit pihenni. Amikor a csoportmérkőzések alatt a Pistáék megverték a kínaiakat, akkor már gondoltuk, hogy itt van életünk legnagyobb lehetősége. A döntő előtt szinte alig tudtunk aludni. Később pedig elérkezett pályafutásunk egyik legszebb pillanata. Mérhetetlen büszkeséggel és boldogsággal próbáltunk elaludni. Éremmel a nyakunkban. Azt mondtad nekem, felértél a csúcsra. És sajnos most, amikor a kórházban jártam hozzád, láttam, hogy múlik el az az erő, ami akkor benned volt. Amikor etettelek folyton mondtam neked, hogy vissza kell nyerned az erődet ahhoz, hogy meggyógyulj, és te bólogattál, még ha nem is akartad megenni az egész ételt, amit a szádba tunkoltam nehezen. De akkor is megetted, hogy sikerüljön és bólogattál nekem. Vasárnap voltam bent nálad utoljára. Úgy búcsúztunk el egymástól, hogy a következő héten jövök és talán megpróbálsz felállni. Nagyon sajnálom, hogy most kudarcot vallottam, és nem sikerült talpra állítanom téged. Nyugodj békében, Taki!

Takács János temetése 2025. 09. 18-án 11:30-kor, a 15-2/0/1/12-UK sírhelyen lesz az Óbudai Temetőben. A Főnix ravatalozó teremben 11 órától fogadnak mindenkit.