Kovacsics Imre: Ők a mi játékosaink, büszkék vagyunk rájuk
Az asztalitenisz válogatott csapatának – sajnos- idő előtt befejeződött a ljubljanai Európa-bajnokság. Tegyük hozzá – reálisan - nem volt éremesélyes versenyzőnk a csapatban, persze miért ne reménykedhettünk volna egy apró vagy inkább nagyobb meglepetésben. Nos, ez most elmaradt, de tragédiáról nem beszélhetünk. Legfeljebb arról, hogy akadnak olyanok, akik már dörzsölik a kezüket, mert ők tudták és megmondták előre. Üzenem, ne siessenek annyira, az ünnepléssel még várniuk kell. Sokáig.
Szeretném kijelenteni, hogy a szervezők pazar munkát végeztek. Sajnálhatja mindenki, aki nem látta a helyszínen a versenyt. Gondolok itt a magyar szakemberekre, akik akár kalákában összefogva, mondhatni „tanulmányútra” vagy másként fogalmazva továbbképzésre kilátogathattak volna a kilométerben sem túl messzi Ljubljanába. Kár, hogy senkivel sem találkoztam - mondta Kovacsics Imre elnök.
Elnök úr, beszéljünk a magyarok teljesítményéről! A szaklap tollnoka úgy fogalmazott, hogy még alig kezdődött el az Európa-bajnokság, nekünk már véget is ért.
A cikk szerzőjével sem találkoztam Ljubljanában, mert ha ott lett volna, akkor láthatja, hogy a lányaink a lehető legjobb teljesítményt nyújtották. A mieink még „gyerekek” a felnőtt mezőnyben, ennek ellenére szép skalpokat gyűjtöttek be a kvalifikációs csoportmeccseken. Aki ott volt a helyszínen, látta egy-egy poén hiányzott számukra a továbblépéshez. Azt gondolom, ha a lányok, akik a legfiatalabbak voltak a mezőnyben így folytatják, pár év múlva, vagy inkább még hamarabb ott lesznek a jók között, profitálhatunk a ma még fiatalnak mondott, de szépen beérő játékosainkból.
Sajnos, meg kell állapítanom, hogy a fiaink is idő előtt befejezték a versenyt, pedig... Nem szeretném én befejezni a mondatot.
Jogos a felvetés. Előbb beszéljünk a két fiatalról. Szántosi Dávid és Varga Botond tanulni jött a versenyre, de ők jó tanulónak bizonyultak. Mindkét fiatal srác megállta a helyét, bizton állíthatom, ha így folytatják, nagyon hamar ott lesznek a versenyek főtábláján, onnan pedig már csak egy ugrás a jó eredmény.
Szudi Ádám?
Példaértékű, amit Ádám letett és letesz az asztalra. Harmincon túl - bár a kor számít a legkevesebbet – nem tőle várjuk a kiugró eredményeket. Az EB-n való szereplését nézve a realitás talaján maradva még egy forduló benne volt, de sajnos benne is maradt. Magam legalább hatvan százalék esélyt adtam neki a román riválisával szemben, de sajnos tévedtem. Bevallom egy picit csalódott voltam, de nem történt katasztrófa.
Nem kérdezek, csak nevet mondok: András Csaba.
Nagy reményekkel vártuk Csaba szereplését, hiszen a Bundesligában elért eredményei, győzelmei a nálánál előkelőbb ranglistahelyen állókkal szemben, optimizmusra adott okok. Nem tagadom, sokkal előbbre vártam őt. Úgy fest, hogy a válogatottban egyelőre – valamilyen ok miatt – nem tudja hozni magát. Meg kell fejtenünk mi az oka annak, hogy még túl nagy teher számára, hogy a magyar asztalitenisz válogatott húzóemberének tekintjük. Nem tagadom, titokban még az éremszerzését sem tartottam lehetetlennek. Bármi is történt, ő és a többiek is a mi játékosaink, büszkék vagyunk rájuk, hiszen övék a jövő. Csak folytatni kell a munkát! - zárta le Kovacsics Imre.
G.G.
