A tények makacs dolgok

Hosszú ideje záporoznak a szitkok az asztalitenisz szövetségre, az elnökre, az apparátusra, a kapitányra és mindenkire, aki a magyar asztaliteniszért dolgozik. Úgy fest, savanyú a szőlő azok számára - akik a jelenlegi vezetést megelőzően – szerepet játszottak(?!) sportágunk „eredményeiben”. A sárdobálás legyen az övék, mi tényekkel és eredményekkel támasztjuk alá munkánkat.

Harczi Zsolt 2024 óta felelőse sportágunk szakmai irányításának, nem mellesleg sokszoros magyar válogatott versenyző, elismert szakember az asztalitenisz világában. És még valami: nem a múlt érdekli, az esetleges elkövetett hibák, hibás döntések, hanem a jelen és nem utolsó sorban a jövő. A magyar asztalitenisz jövője! Vele beszélgettünk.

„Mielőtt elvállaltam a szövetség, illetve Kovacsics Imre elnök úr felkérését, nem sokat hezitáltam, mert meggyőződésem volt, hogy a hosszú külföldön eltöltött évek alatt megszerzett tapasztalatomat a magyar pingpongban is tudom hasznosítani. Az 2024 óta elért eredmények ezt bizonyítják” – kezdte a beszélgetést a szövetségi kapitány.

Nem kell túl sokáig kutakodnunk azért, hogy a szakmai igazgató irányítása óta az utánpótlás és a felnőtt versenyzőink 75 érmet – ebből 18 aranyat ütöttek össze. Volt ebben korosztályos Európa-bajnoki győzelem, felnőtt nemzetközi versenyeken aranyérmek, amelyeket - jószerivel - utánpótlás korú játékosaink szerezték.

„Amikor elvállaltam a feladatot, az első számú szempontként a Los Angeles-i olimpiai részvételt, illetve az eredményes szereplést jelöltük meg. Nem titok, hogy ma prioritást érdemel az a versenyző – nem mondok nevet, hiszen, aki valamit is érez sportágunk iránt úgyis tudja – úgy anyagilag, mint minden másban számíthat a szövetségre.”

Amikor Harczi Zsolt átvette a szakmai irányítást, az egyik legfontosabbnak vélt szempont – azóta már bebizonyosodott, hogy jó döntés volt a központosítás. Érthetőbben fogalmazva, a fiatal versenyzők központi, irányított keretek közötti felkészítése, amelynek segítéségével a felnőttek között is megállhatják a helyüket.

„Sikerült is megvalósítani az elképzelést, amelynek köszönhető a fent említett 75 érem” – folytatta a kapitány. – „Nem elvetendő, hogy a másodlagos szempont volt, hogy lényegesen növeljük az edzés számot és az tréningek időtartamát is. Mára már eljutottunk odáig. hogy a játékosaink sérülések nélkül 6-8 órát is képesek, nagy intenzitással tréningezni. Természetesen a még jobb eredmények érdekében, ez az idő akár tovább is növelhető.”

Az elmúlt években felépült egy olyan rendszer, amely az asztaliteniszben a tehetségek felkutatására hivatott. Nem könnyű a feladat, de a tehetséges gyerekek „feltérképezése” az egyik legfontosabb feladata a sportágunknak. A Mechlovits-program a nagyon fiatalok (11 év alattiak) megtalálására, megtartására, oktatására hivatott, amelyből a Héraklész Program profitálhat, mivel a Mechlovitsból felkerült játékosok adják az anyagot számukra.

„Fontos elmondani, hogy a Héraklészból kiválasztott játékosokkal szerződést kötünk, eredményeket várunk tőlük, de a legfontosabb, hogy a kiválasztott játékosok vállalják, hogy havonta legalább tíz napot, központilag együtt töltenek. Eddig biztosítva volt számukra a dietetikus, az erőnléti edző, a gyógytornász, a masszőr és nem utolsó sorban a minőségi edzőpartnerek.”

„Ha azt mondom, csak így tovább, arccal a fiatalok felé, nem mondok újdonságot. De, ma már van egy csiszolatlan gyémántunk, vagy inkább már egy a drágakő piacon is értékesíthető játékosunk.”

„Igen, nagyon büszkék vagyunk András Csabára, aki, amikor először találkoztunk, akkor a világranglista 280. helye körül vegetált. Ma az 54. és reális esélye van arra, hogy az első ötvenbe kerüljön a szezon végére. Ilyenre csak a Jónyer, Klampár, Gergely korszakban volt példa. Igaz, ők az első tízben voltak, meg még előbbre is” – búcsúzott a szakmai igazgató, Harczi Zsolt.