21 év után újra Európa-bajnoki címnek örülhettünk – interjú Szántosi Dáviddal

Ritka pillanat a magyar asztaliteniszben: Szántosi Dávid Ostravában megszerezte a fiú egyes ifjúsági Európa-bajnoki címét, ezzel több mint két évtizedes szünet után hozott újra aranyérmet hazánknak ebben a korosztályban. Interjúnkban a 19 éves Szántosi Dávid őszintén mesélt a fáradtságról, a győzelem küszöbén átélt izgalmakról, és arról, miért vált a csapatversenyen elszenvedett vereség végül az előnyére a döntőben.

Kezdjük rögtön a lényeggel, milyen érzés Európa-bajnoknak lenni?

Hihetetlen érzés, amit még nem sikerült feldolgozni. Valószínűleg sokáig nem is fogom tudni. Gyakran eszembe jut a döntő, a dobogó pillanatai és az, hogy nekem szólt a Himnusz – leírhatatlan érzés!

Elképzelted valaha, hogy ez sikerülhet?

Valahol mélyen mindig elképzeltem, de az EB-re mégsem úgy mentem, hogy biztosan nyerek. A cél valós volt, de a megvalósítás nehéznek tűnt. Most sikerült áttörni a gátat, innentől kezdve sokkal jobban fogok hinni magamban és tudom, hogy képes vagyok rá. Azt gondolom felnőttként is komoly eredmények várhatnak rám a jövőben.

Menjünk vissza a kezdetekre. Hogyan készültél fel erre az Európa-bajnokságra?

A felkészülés nehéz volt. Az érettségi sok időt elvett, voltam beteg is, és volt egy másik versenyünk is. Nem ekkor edzettem a legtöbbet, sőt, a többieknél egyértelműen kevesebbet. Ettől függetlenül jól ment a játék. A tíznapos verseny elején kiválóan játszottam. Utána viszont hullámvölgybe kerültem. A négy közé jutásért vívott csapatmeccsen, az elődöntőn, majd párosban és vegyes párosban is éreztem a fáradtságot, az edzéshiányt. A páros és vegyes páros volt a mélypont. Utólag szerencse, hogy hamar búcsúztunk ezekből, így több időm maradt pihenni és az egyénire fókuszálni. Ott már nem volt olyan meccsem, ahol a vereségtől tartottam volna. Kiegyensúlyozott, biztos játékkal meneteltem. Nem extra teljesítményt nyújtottam, hanem mentálisan voltam ott végig, magabiztosan játszottam.

Tudatosan készültél fel mentálisan?  

Mondhatni tudatosan. Az érettségire való tanulásnál figyeltem meg magamon, hogy ha 100%-ra csak a tanulásra koncentrálok és nem osztom el a figyelmemet, sokkal jobb eredményt érek el. Ha leültem tanulni, semmi sem vonhatta el a figyelmemet. A versenyen, a meccseken is ezt alkalmaztam. Inkább fáradjak el jobban közben, mintsem utána bánkódjak. Szóval a lényeg a fókusz volt a meccsen, kizárni a külvilágot, csak a játékra figyelni, ezt követően pedig csak a regenerálódásra figyeltem.

Ezzel a fókusszal a fáradtságon is felül tudtál kerekedni?

Igen, egyértelműen félre tudtam tenni a fáradtságot. Volt egy-két olyan nap, amikor nem volt meccs, vagy csak egy, és akkor teljesen a pihenésre koncentráltam. Próbáltam minél többet pihenni, kikapcsolni az agyamat, hogy ne menjen másra az energiám, hanem gyűjtsem az erőmet a legfontosabb pillanatokra.

Gábor mondta, hogy a harmadik fordulóban játszott német ellenfeleddel volt a legnehezebb mérkőzés, mert a játékon kívüli körülmények is zavartak. Ez valóban így volt?

Igen, pontosan. Akkor ingott meg először mentálisan a fejem. Sok minden közrejátszott - az asztal sem volt megfelelő, ráadásul az ellenfél rengeteg szerencsés ütést - necc, csusza, él, - produkált. Ez zavart, de sikerült átszenvednem magam a meccsen. Utána Böhm Gáborral megbeszéltük, hogy ezeket teljesen ki kell zárnom, csak a játékra figyeljek. Külső tényezőkkel egyáltalán nem szabad foglalkoznom, mert akkor bárkit megverhetek. És ez sikerült is! Utána semmi sem zökkentett ki - sem egy elvett szerva, sem egy meg nem adott csusza, sem az ellenfél szerencsés ütései.

Szinte szárnyaltál azután a meccs után. A franciának adtál egy szettet, de a legjobb négy közé játszottál az angol Hunter ellen, akit szó szerint lemostál az asztalról. Nagyon könnyen jutottál a négy közé. Az volt szerinted a legjobb mérkőzésed az Eb-n, vagy volt valami más meccs?

A Hunter elleni meccset nem mondanám a legjobb meccsemnek, ott nagy volt a szintkülönbség. Nem kellett extrát nyújtanom. Valószínűleg Hunter papíron nem a legjobb nyolcba tartozott, és odajutva megremegett, lámpalázas lett. Csak egy magabiztos, stabil játék kellett tőlem, hogy ne kapjon vérszemet, és érezze, hogy nincs több esélye. Sikerült ebben a helyzetben tartanom.

Inkább az elődöntő, a Bujor elleni volt a legjobb meccsem. Végig nagyon jó volt taktikailag és játék szempontjából is. Ott is 3-0-ra vezettem simán, a szettek sem voltak szorosak. Aztán veszítettem egy szettet, majd 3-1-nél hihetetlenül simán megvertem ismét. Az az egy szett veszteség bárki ellen benne van. 4-0-ra megverni valakit hihetetlenül nehéz, főleg úgy, hogy 90%-ban három nyert szettet játszunk, ehhez szoktam hozzá.

És következett a döntő az ellen a Blaszczyk ellen, akitől csapatban 3-0-ra kikaptál. Volt benned félsz, hogy elővillant annak a mérkőzésnek a képe? Vagy teljesen ki tudtad zárni? Beszéltetek már arról, mi lesz a gyengéje, mire kell odafigyelni? Hogyan vágtál bele ebbe a döntőbe?

Egyáltalán nem féltem. Sőt, Gáborral még azt is beszéltük a meccs előtt, hogy előnyömre válhat, hogy csapatban kikaptam tőle 3-0-ra. Tudtam magamban, és Gábor is tudta, hogy azon a csapatmeccsen a saját szintem alatt játszottam. Fáradt voltam, lassú, nem tudtam koncentrálni, hajtani. De éreztem, hogy a döntő napján sokkal jobban játszom. Ez azért is előny, mert én nem féltem a vereségtől, tisztában voltam vele, hogy az nem volt helytálló. Esetleg ő túl magabiztos lehetett, mert pár nappal korábban simán megvert. Akkor játszottunk először, szóval ő nem tudta igazán, mire vagyok képes. Ezért még szinte előnyöm is származott abból, hogy az első meccsünk nem volt mérvadó.

A döntőben melyik volt szerinted a kulcsfontosságú szett?

A második szett nagyon fontos volt. Ő vezetett 1-0-ra, és kulcsfontosságú volt, hogy ne 0-2 legyen, hanem 1-1, így gyakorlatilag elölről kezdtük a meccset. 2-2 után nyertem egy szettet nagyon simán. Akkor 3-2 lett ide, utána az utolsó szettnek úgy vágtunk neki, hogy 8-2-vel indultunk.

Ott történt egy képszakadás?

Volt egy kis kihagyás. Szerintem nem kezdtem rosszabbul játszani, ugyanúgy folytattam mindent. Tudtuk, hogy Blaszczyk ellen számítani kell rá, hogy ha úgy érzi, nincs esélye, vagy nagy hátrányban van, akkor elengedi a kezét, mindent bevállal, és könnyen bejöhet neki minden - akkor pedig nagyon nehéz megállítani. Itt is ez történt. És akkor 8-2-ről feljött 8-7-re. Ott sikerült két pontot csinálnom, 10-7 volt ide, három meccslabda. Sajnos azt még nem tudtam kihasználni, először elrontottam egy fogadást. Majd utána 10-8-nál megint csinált két olyan pontot, amiben extrát ütött, egyszerűen ment a keze.

Megijedtél a győzelemtől egyébként? Mondhatni azt, hogy a győzelem kapujában megremegett egy kicsit a kezed?

Szerintem nem. Talán az egész meccs alatt kétszer, de még az elején jutott eszembe, hogy "Úristen, egy Eb-döntőt játszom", de ezen kívül ki tudtam zárni ezt. Úgy tudtam játszani, mint az összes többi meccsen. Nem gondolnám, hogy megremegett a kezem a végén, egyszerűen neki sült a keze. Bár amikor 10-10 lett, megfordult bennem egy pillanatra, hogy "Úristen, ezt elveszítem innen? Utána rögtön megcsináltam a pontot, az hihetetlenül jó volt. Ha neki sikerült volna megnyerni a szettet 8-2-ről, utána 10-7-ről, biztosan lélektani fölénybe került volna a döntő szettre.

De aztán megnyerted a meccset, egyből futottál ki az edződhöz. Rögtön tudtad, hogy Európa-bajnok vagy?

Még nem. Amikor megcsináltam az utolsó pontot, ő úgy rontotta el, hogy hosszút ütött. Megrezdültem, nem is láttam, hogy jó volt-e. Kellett egy másodperc, amíg feldolgoztam, hogy hosszút ütött, és megnyertem a meccset. Akkor kifutottam Gáborhoz, a nyakába ugrottam, és akkor esett le. Akkor mondtam az edzőmnek: "Európa-bajnok vagyok!". Akkor realizáltam, hogy vége van a versenynek. Hihetetlen volt ott. Azt, hogy Európa-bajnok vagyok, ezt nem gondoltam volna, hogy valaha elmondhatom magamról.

Feltetted a pontot az i-re. A jövőre nézve tudjuk, hogy várnak rád a következő versenyek, illetve hamarosan a bajnoki szezon is kezdetét veszi. Ugyanakkor novemberben lesz az Ifi Világbajnokság Kolozsváron, amire már kvalifikáltad magadat.

Igen-igen. Az Európa-bajnoki cím miatt változott az őszi naptáram. Egyenesen kvalifikáltam magam az Ifi VB-re, így nem kell már ifi nemzetköziken indulnom. Egyértelműen a felnőtt nemzetközikre koncentrálok, már csak ott fogok versenyezni, hogy minél jobban felkészüljek a felnőtt mezőnyre az elkövetkezendő évekre. Az eleje biztosan nehéz lesz, de remélem mielőbb sikerül felvennem a felnőttek között is a ritmust és hamarosan ott is sikereket érhetek el.

Fotó: ETTU