Első alkalommal rendezték meg az asztaliteniszezők évzáró gáláját, amelyen számos díj került kiosztásra.
Az Ormai László-csarnok adott otthont a magyar asztalitenisz első ilyen eseményének. A megnyitóbeszédet Kovacsics Imre mondta, az est során a zenét Nyári Kálmán szolgáltatta.
A megnyitó után következett a 2023-as év díjazottjainak köszöntése és a díjak átadása. Az év női asztaliteniszezője Madarász Dóra lett, a férfiaknál pedig Lakatos Tamás kapta ezt az elismerést. Utóbbi elmondta, hogy egy kiegyensúlyozott esztendőt tudott produkálni, amely során a hullámvölgyek nem voltak mélyek, a hullámhegy – a csapat Eb-szereplés – viszont nagyon magas volt. A szövetség minden év díjazottnak egyenként 500.000 Ft jutalmat is adott.
Tamás édesapja, Lakatos Gyula életműdíjat vehetett át, amit szerinte az edzősködésnek szentelt 35 évének köszönhet, amelyből 28 évet a KSI élén töltött. Mint mondta, az új elnökségben is van sok vita, de mindenki egyfelé húz, és most jön el az építkezés ideje.
Az életműdíjasok névreszóló Herendi Porcelán alkotást kaptak, melyet maga a Manufaktúra vezérigazgatója, dr. Simon Attila adott át.
Az életműdíjasok sorát gyarapította Herendi Iván is, akiben ambivalens érzések kavarogtak.
„Életműdíjat valamilyen életpálya vége felé szoktak átadni, én viszont még tele vagyok tervekkel, ambícióim vannak – mondta a BVSC korábbi legendás klubvezetője. – Nagyon megtisztelő, ez a díj elsősorban azokat illeti, akikkel az elmúlt évtizedekben együtt dolgoztam. Ez a BVSC edzői csapatát jelenti elsősorban.”
A szintén életműdíjat átvevő Fülöp István senkit sem szeretett volna kiemelni az általa edzett játékosok közül, két szép emléket viszont felelevenített.
„Az egyik egy németek elleni Nemzet Kupája-mérkőzés. Gödöllőn játszottuk, és olyan fantasztikus volt a hangulat, hogy sosem felejtem el. A másik pedig egy Statisztikával kapcsolat élmény, a Steinhagen elleni BEK-döntő. Itthon kikaptunk 4:1-re, és én kapacitáltam a játékosokat, hogy nem kellene kimenni a visszavágóra, hanem készüljenek inkább a magyar bajnokságra. Akkor életükben először meg tudtak győzni, hogy megváltoztassam a véleményemet, kivittem a csapatot, és világraszóló bravúrt hajtottunk végre” – emlékezett vissza Fülöp István a Statisztika 4:0-s győzelmével és újabb BEK-győzelmével záruló döntőre.
Ambrus Ferenc nemcsak életműdíjasként volt hivatalos a gálára, hanem az év utánpótlás-nevelő klubja, az Ambrus Asztalitenisz Akadémia vezetőjeként is.
„Az a munkám, hogy megszervezzem az edzéseket reggeltől estig minden játékosomnak. Mindig ez az első, nem a színjáték, a nemzetközi vagy a magyar verseny, hanem a klubban zajló munka. Az elnökségben is azt sugárzom, hogy a munka az első, a többi majd természetesen jön magától” – beszélt hitvallásáról a soltvadkerti fellegvár névadó vezetője.
Szarka Tibor sosem rajongott a díjakért és elismerésekért, amelyekből egyébként kapott már néhányat, főleg Szombathelyen és Vas megyétől, az viszont megmelengette a szívét, hogy végre a szakma is elismert a munkáját, mégpedig az év utánpótlásedzője címmel.
Az év utánpótlás-játékosának Dohóczki Nórát és Szántosi Dávidot választották meg. Utóbbinak bőven volt mire visszaemlékeznie, amikor az idei sikerei jöttek szóba. Az európai ifjúsági top10 bajnokságon ötödik lett, az Európa-kupában a Pécs színeiben legyőzte a német Ricardo Walthert, Lakatos Tamással pedig elődöntőt játszott párosban a csehországi felnőtt WTT-versenyen.
Az év edzője Vígh Zsolt lett, aki szövetségi kapitányként sikeres para Európa-bajnokságot tud maga mögött. Elsősorban Major Endrének köszönhetően, aki aranyérmes lett a sheffieldi Eb-n.
„Általában háromszor-négyszer kikapok tőle, aztán sikerül egyszer-egyszer megfognom – beszélt Major Endre az angol Robert Daviesről, aki ellen az Eb-döntőt vívta. – Most is a csoportban az első mérkőzést vele játszottam, és ki is kaptam tőle. Az volt a szerencsém, hogy a döntő pont azon meccsek egyike volt, amikor én nyertem.”
A szegedi játékos megosztva kapta az év parasportolója díjat Szvitacs Alexával, aki három éremmel tért haza az Európa-bajnokságról.
Az év klubjának a PTE-PEAC-ot választották, amelynek képviseletében Ács Pongrác kiemelte az Extraligát sorozatban negyedszer megnyerő férficsapatukat, a sajátnevelésű fiatalokra épülő extraligás női együttesüket, valamint az NB I-ben, NB II-ben és NB III-ban szereplő többi csapatukat. A díjat Varga László vette át.
Az est fővédnöke Kovacsics Imre, a Magyar Asztalitenisz Szövetség elnöke volt, aki izgalmas tervekről beszélt a szövetség 2024-es centenáriumi éve kapcsán.
„Egy gyönyörű sportágról van szó, amelyet mindenki szeret, és amelyet mindenhol lehet űzni – mondta Kovacsics Imre. – Épp ezért különböző, talán meghökkentő helyeken szeretnénk rendezvényeket tartani, ezzel is felhívva a figyelmet az asztaliteniszre. Szeretnénk a Magyar Nemzeti Múzeumban játszani, szeretnénk játszani a Balaton közepén egy megállított kompon, vagy éppen a Hortobágyon a szürkemarhagulya mellett, hogy megmutassuk, hogy pingpongozni tényleg mindenhol lehet.”
Zárásképpen a szövetség 100. évére a Magyar Asztalitenisz Szövetség elnöke segítségül hívta Jónyer Istvánt, Klampár Tibort, Gergely Gábort és Kreisz Tibort, hogy asztalitenisz-nagykövetként működjenek közre a centenárium évében a sportág további népszerűsítésében. Az Aranycsapat kinevezett tagjai 250.000 forint havi járandóságot is kapnak a nagyköveti kinevezés mellé.
Díjazottak:
Posztumusz életműdíjasok:
Életműdíjasok:
Asztalitenisz-nagykövetek
Képek az eseményről a Facebook-oldalunkon.