Inspiráció, amiből mindannyian meríthetünk
Idén már negyedszer ünnepelték meg a Magyar Parasport Napját, amelynek az országos arcai Szvitacs Alexa és Póta Georgina voltak. Előbbi játékos hétfőn Győrben gyerekekkel találkozott az esemény részeként.
„Itt, az asztalok közelében már kicsit kényelmesebben érzem magam, mint délelőtt a program hivatalos részén – vallotta be Szvitacs Alexa a győri Club Aréna pingpongtermében. – Tartottunk egy kis soklabdás bemutatót a gyerekeknek, illetve váltottunk velük néhány szót. Zsolt délelőtt már tartott nekik online órát, amelyen elmondta az én kis történetemet, úgyhogy erről külön nem kellett beszámolnom. A végén pedig arra is nyílt lehetőség, hogy kicsit ütögessek a gyerekekkel. Az ilyen események megtaníthatják őket arra, hogy az életben jöhet bármilyen akadály, azt igenis le lehet győzni és át lehet rajta lendülni.”
Vígh Zsolt első szóra elvállalta a felkérést és megszervezte a találkozót a gyerekekkel a Club Arénában.
„Jelenleg szakágvezetőként és szövetségi kapitányként kifejezetten a válogatotton és az élsporton van a fókuszom, de nagyon örülök neki, hogy ezen a parasportnapon sikerült olyan tartalmas programot szervezni a gyerekeknek, ami szerintem megváltoztatja a gondolkodásukat és az érzelemvilágukat. Én nap mint nap látom a parasportnak azokat a nehézségeit, amelyeken nagyon szeretnék hatékonyabban változtatni. A harminc évem alatt, amióta iskolában dolgozom, olyan csendben lévő és figyelő osztályt még nem láttam, mint amikor elmeséltem nekik Alexa történetét. Én is kicsit elérzékenyülve jöttem ki az óráról. Ez ékes bizonyítéka annak, hogy ez nemcsak egy lehetőség, hanem kötelességünk is, amit meg kell tennünk a jövő nemzedékéért” – mondta a magyar paraasztalitenisz-válogatott szövetségi kapitánya.
Győr város parasportnagyköveti címére idén Patkás Tamást kérte fel a Rába-parti település polgármestere.
„Néznek nagy szemekkel és csodálkoznak, hitetlenkednek – válaszolta arra a kérdésre a munkahelyi balesetben mindkét lábát elveszítő sportoló, hogy mit szólnak a gyerekek, amikor megtudják, hogy átúszta többek között a Boszporuszt. – Ha azonban elmagyarázom nekik, hogy ez mennyi felkészüléssel jár, mi a háttere, akkor megértik és örülnek neki. Fontosnak tartom megmutatni a gyerekeknek, hogy mi nem vagyunk vesztesek. Ha tehát egy ember megsérül vagy így születik, az nem jelenti azt, hogy ott vége van mindennek, hanem fel lehet állni, és a sport a legjobb lehetőség arra, hogy sikereket érjünk el és örömet szerezzünk magunknak vagy a környezetünknek.”
Az eseményen ott volt a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke is, aki az alkalmat kihasználva 3x3-as amőbában mérte össze tudását Szvitacs Alexával a győri városháza előcsarnokában.
„Az első partiban kikaptam, a másodikban időhiány miatt döntetlenben egyeztünk meg, tehát összességében Alexa nyert – tudatta az eredményt Szabó László MPB-elnök, aki ezután komolyabb vizekre evezett. – Talán nem tűnik álszerénységnek, ha elmondom, én találtam ki, hogy legyen egy ilyen nap. Büszke vagyok rá, hogy nagyjából egy év alatt ez keresztülment, és 2017 novemberében arról döntött az országgyűlés, hogy minden évben február 22-én ünnepeljük meg a magyar parasportot és parasportolókat. Harminc-negyven-ötven évvel ezelőtt kellett volna elkezdeni azt a munkát, amit most mi végzünk. Hogy erőforrásként tekintsünk a fogyatékos emberekre, ne mint problémákra, hanem mint a megoldás részeire. Ők is ugyanúgy alkotórészei a közösségünknek akár a gazdaság, a társadalom vagy a sport szempontjából nézünk rájuk. Győztesekként tekintsünk rájuk, ne pedig vesztesekként!”
Petrov Iván, Győr város sportért felelős polgármesteri biztosa két kulcsgondolatot emelt ki a parasporttal kapcsolatban:
„Az egyik az integráció, tehát akit csak lehet, próbáljunk meg az ép társaikkal együtt edzeni. Mi ezt Pécsett mindig így csináltuk, együtt edzettünk sérült és egészséges gyermekeket. A másik pedig az inspiráció. Ha az ember ránéz, mondjuk Patkás Tamásra, aki hol kerekesszékben, hol botokkal közlekedik, akkor csak megfordul a fejében, hogy ha ez az ember képes mindennap felkelni, elmenni edzeni és olyan álmokat megfogalmazni és megvalósítani, mint például átúszni a Boszporuszt, akkor én is képes lehetek erre. Szerintem ez nagyon komoly inspiráció, amiből mindannyian meríthetünk a mindennapokban.”
